2010. december 22., szerda

...:-)


Hamarosan indulunk :)
De még szeretném megragadni az alkalmat, és mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok!

2010. december 20., hétfő

Hajnalvándor

Szeretnék billentyűzetet ragadni, és megköszönni testvéremnek, hogy karácsonyi ajándékként megnézhettük a Hajnalvándor útja c. újabb Narnia történet adoptációt. Bevallom az eddig olvasott 6 könyv közül nekem ez volt a kedvencem, épp ezért nagyon vártam milyen lesz a film, és ismét nem csalódtam. A történet persze itt is sok helyen eltért, de mégis visszaadta a könyv hangulatát. Persze tudom én, hogy HP és Aranyhaj mellett nem nagyon rúg labdába Aslan világa, de azért én nem bánrom, hogy ismét rászántuk az időt. Ami érdekes felfedezés volt számomra, hogy Gábor rögtön arra gondolt a hét kard a hét fő bűn szimbóluma... ez eddig eszembe sem jutott. Az viszont már korábban is megfordult a fejemben, hogy "Aslan országa" és Caturia sokban hasonlít.
Néha jó elmerengeni az ilyesmin, hogy vajon az ilyen jóságok, hitek valóban helytállóak a mi világunkban? Vagy mi már annyira romlott elmével és szívvel élünk, hogy már elvesztettünk minden esélyt, hogy visszataláljunk egy ilyen világba...
Nem vagyok, nem is voltam sosem az a kimondott hívó lélek, de jó lenne azt képzelni, egyszer mindenki eljuthat abba az álomvilágba, melyet magának épít.

2010. november 28., vasárnap

Kis szemüveges angol srác kalandjai

Elérkezett ez is, a HP és a halál ereklyéi I. rész: nos, abban a szerencsés helyzetben voltam ezen a héten, hogy kétszer is megnézhettem a filmet (bár bizonyos kellemetlen események bekövetkezése kellett ehhez, amiért együtt érzek az érintettekkel) . Bevallom a könyvet 2008-ban olvastam épp ezért nem emlékeztem már a részletekre, és ezért bizonyára élvezetesebbnek tartom a remeket, mint azok, akikben friss az élmény. De szó, mi szó nekem bejött. A második alkalommal már éreztem azt a bizsergést, hogy meg kéne lökni azt az egeret a monitor alatt, hogy mégis még mennyi van hátra a filmből, de... ez ugyebár moziban nem olyan könnyű. Ami vicces pluszpont volt, az a wc szünet, potom 15 percet adtak nekünk ajándékba :D Hogy a Gyűrűk uránál ezt még mért nem lehetett bevezetni, bár szerintem egyes érzékeny lelkű férfi emberek enyhe "kurvaanyázásba" kezdtek volna ezért. De vissza az eredeti témához. A filmzenét ebben az esetben szeretném kicsit lehúzni, mert az eddigiekhez képest most nagyon gyatrára sikeredett. Eddig azért csak voltak jó kis dallamok, most meg ...semmi. Most is igaznak bizonyult, a mondás, amit látok látvány, amit hallok halvány.
A történettel egészében nem volt bajom, bár megint elfogott párszor az az érzés, hogy én másképp csinálnám, ha már ketté szedték a könyvet, akkor bizonyos fordulatokra én nagyobb hangsúlyt fektettem volna, míg, a filmben kiemeltek közül egyeseket én hátrébb sorolnék. No, de nem vagyunk egyformák.
Aki látta az eddigieket, és nem tépte ki a haját az eddigiektől, annak ajánlom megtekintésre :)

2010. november 19., péntek

Inception - Eredet

Bemutató

A filmzene Hans Zimmer alkotása:

Habár úgy gondolom a film magyar címét ismét sikerült elbaltázni ez nem változtat azon, hogy végre ismét volt egy film, amiért érdemes volt monitor elé ülni, megkockáztatom még moziba is érdemes lett volna érte lemenni. Ami elsősorban megfogott, hogy olyan dolgokat tettek alapfogalommá a filmben, amit mindenki ismer pl. zuhanás álom közben, álom az álomban, hogy álmokba csak úgy belecsöppen az ember. Tetszett, hogy nem akartak mindent megmagyarázni, a zárókép is olyan, hogy tulajdonképp a néző dönti el mit is gondol, mi legyen a történet vége.
Hans Zimmer kitett magáért, imádom mikor nem jövök rá az első öt percben ki szerezte a zenét (T. kivétel Danny Elfman de őt nem lehet nem felismerni :D már Anthy is rögtön rájön, ha róla van szó)
Jó beszélgetni egy film után, ami gondolatok sorát ébreszti fel az emberben, jó egy film, egy történet hatása alá kerülni, rég volt élményem ilyesmiben, örülök, hogy megnéztem.

2010. november 9., kedd

Te vagy a fény, aki megvilágítja legsötétebb pillanataimat

2010. november 8. 13 óra után pár perccel
Már 10 év telt el, s oly sok minden változott, de mégis van pár pillanat ezen a napon, amikor mintha az idő visszafele kezdene folyni, és megfagy bennem minden csepp vér.
Ez a nap sok szempontból szimbólummá vált az életemben, mert egyrészt jelenti a gyermekkor végét, és a felnőttkor, a Változás kezdetét.
Sok ember van, akinek komoly köszönetet kell mondjak, hogy azokban az első kemény években velem voltak, elviseltek, és megtanítottak mindezzel együtt élni (pedig akkoriban azt hittem nem lehet). De azóta már tudom nem csak hogy lehet, de KELL. Önsajnálat, örökös visszatekingetés, másokban állandó bűntudatkeltés nélkül.
Mert Ő is így akarná, mert én is így szeretném.
De itt ez a nap, amikor néhány percre mégis engedek önmagamnak, kisétálok hozzá, nézem a halott leveleket a földön és csodálom, hogy az a hely hogy lehet ilyen "iszonyatosan" szép, és nyugodt. Ilyenkor egyedül megyek, nem azért, hogy ne lássa más, vagy tán mert szégyenlem, hanem azért, hogy lélekben kettesben lehessek Vele, úgy mint oly sok évvel ezelőtt, amikor mesélt nekem a csillagokról, a világról, és mindarról ami mögötte van.
Amit Neki és szűk kis családomnak köszönhetek, a könyv, a zene, az élet szeretete... lehet ez giccsesen hangzik, viszont igaz. Szeretnék ide betenni egy verset, amit Tőle kaptam. Az egyedüli dolog, amivel a Halál legyőzhető, az az értékek életben tartása.

EMLÉKKÖNYVBE

Amíg nem jöttél, csak azért éltem,
Hogy egyre várjam érkezésedet.
S mióta megszülettél: vagyok, hogy
Aggódva óvjam minden léptedet.

Két láncszem vagyunk, karoljuk egymást,
Vagyok a Tegnap, s Te vagy a Jelen.
Szeretetünk acélos szövetség;
Küldetés, sors, nem pusztán érzelem.

Kapaszkodj belém! Szolgállak Téged.
Teszem, hogy egykor Te is így tehess;
Hogy tanulj meg várni türelemmel,
A korra, mikor Te is így szeretsz.

Küzdök, hogy együtt várhassunk Őrá,
Ki közelít már felénk a közelgő
Igaz szerelem hószín szárnyain:
A gyermekedre. Ő lesz a Jövendő.

Mind egymásért: én – érted, Te – érte;
Így ívelünk – az egykor víz ölén
Születettek – föl a homályos
Mély honából… a csillagok közé.

Ha így cselekszünk, legyőzzük együtt
A vén Halált (az egyes Emberét).
S őrizzük híven ősi jussunk:
Az Emberiség örök életét.

Móricz Miklós
Budapest
1997. 05. 22.


2010. október 31., vasárnap

2010. október 25., hétfő

2. születésnap

Az első szülinap attól nagy szám, hogy első, és hogy vajon mit ehet a gyerek. A második viszont már olyan, amit tényleg átélhet a pöttöm, épp ezért már fontos, hogy mi az ajándék, milyen a torta, és nem utolsó sorban a hangulat. Szinte gyerekkori izgalommal vártam már ezt a napot. 21-én este Apával megcsináltuk a tortát, amiben tényleg külön poén volt, hogy mindketten kivettük belőle a részünket. Az ajándék megszerzése is hasonló elven alapult. Először favonatot szerettünk volna, mivel mostanában minden "Csihuhu", de sajna nem találtam időben megfelelőt (itt értsd, rohadt drága). Amikor is rátaláltunk egy három szintes garázsra, ami így utólag jó választásnak bizonyult.
Maga a nagy nap: szokásos korán kelés... mostanában kisfiam madárnak érzi magát, és valóban a tyúkokkal fekszik, ennek következtében viszont iiiiszonyú korán kel. Délelőtt gyorsan elszaladt, még igyekeztem valami rendet vágni itthon, aztán alvás. Délután megjött Pesti Mama, és kezdődhetett a buli :D
Kisfiam gyakorlatilag már a dobozt is kielégítő ajándéknak tartotta volna, már-már az is lenyűgözte. De azért persze kibontottuk, és össze is szereltük a garázst (megjegyzés: igazából felesleges bármit összeszerelni, mert 5 perc és darabokra szedi). Ez után következett a torta evészet, lásd fent a kép. Úgy látszik ez a csupacsokivajkrém kombó az igazi út a férfiak felé. Az egész este remek hangulatban telt. Anyu itt aludt nálunk és másnap ellátogattunk a skanzenbe is, illetve együtt örvendeztünk mivel megszületett az első unokatesó!

2010. október 15., péntek

Vidámpark

Csütörtökön volt szerencsém sok jóbarát társaságában ellátogatni a Budapesti Vidámparkba, és azt kell mondjam, még mindig szuper. Igaz, ami igaz, hogy a teljes élvezethez hozzá tartozik, hogy rá kell szánni az időt. Mi Orsi barátnőmmel délre értünk oda, és egészen hatig ott is maradtunk, s még így is csupán a hullámvasút volt az, amire kétszer jutott idő. Sajna a ketyerék nevét, ha akarnám sem tudnám felsorolni, de Orsi két kivétellel minden űrhajóskiképzésen átment. Nálam az abszolút top még mindig a dodgem :D Ebédre hamburgereztünk, ahogy azt itt illik, és utána igyekeztünk kevésbé kedélymozgató találmányokat kihasználni, mint a barlangvasút és az óriáskerék (ahol nekem még mindig tériszonyom van...bakker ki lehet látni az ülések alatt a SEMMIBE). Olyan 3 felé megjöttek Jucusék is, így velük folytattuk a parkozást. Sajnos az első adandó alkalommal sikerül eljátszanunk a vak vezet világtalant, aminek némi vérveszteség lett az eredménye, ezért még egyszer bocs az érintettől.

2010. október 2., szombat

LÁSS bennem mást!

Judit barátnőmet már hat éves korom óta ismerem. Eleinte korántsem voltunk jóban, aztán az évek múlásával valahogyan mégis kialakult barátságunk, mely mára már azt hiszem nélkülözhetetlen része az életemnek. Ő azon kevesek egyike, aki valóban mindent tud rólam, legyen az ciki, vagy vidám dolog. Nem szeretném ide leírni mások nagy gondolatait arról, mi a barátság, vagy valakit mi tesz baráttá. A saját elméletemet szeretném megosztani. Számomra az a Barát, aki valóban együtt örül veled, amikor sikeres, boldog vagy, és, aki meglátja benned a jót és szépet életed legsötétebb napján is, aki nem fél tükröt tartani eléd, mert tudja ez csak erősebbé teszi a kapcsot, amit összefűz.
Hogy ezt miért is volt fontos ilyen hosszan részletezni?
A hideg októberrel együtt beköszöntött a munka ideje is. Tegnap volt szerencsém részt venni egy fantasztikus megnyitón. A Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS), immár 4 éve szorgosan dolgozik azon, hogy látássérülésről függetlenül bárki a legkülönfélébb sportokat próbálhassa ki, illetve gyakorolhassa azt minél sűrűbben. A tegnapi nap egy hatalmas lépés volt számukra a siker útján, hiszen sikerült hivatalosan is megnyitni egy klubhelyiséget, ahol kondiképek, gerincjóga stb. várják azokat a sportolni vágyó látássérülteket, önkénteseket, érdeklődőket, akik rászánják az idejüket önmagukra.
Elmondani sem tudom, milyen boldog vagyok, hogy részt vehettem ennek az eseménynek a megszervezésében, és lebonyolításában. Tényleg imádok rendezvény-szervezgetni, de ez még különlegesebb volt, mert annyi más embert tehetünk így boldoggá. Lehet, hogy ez nyálasan, negédesen hangzik, de mégis így van. Csodálatos volt látni, hogy azok az emberek, akik valóban a semmiből teremtették ezt az egyesületet, hosszú évek megfeszített munkájával, most ott állnak, és nyilatkozhatnak a sajtónak, elmondhatják mennyire fontos ez a helyiség. Remélem lesznek olyanok, akik a híradóban, újságban látottak, hallottak alapján megkeresik őket, támogatást nyújtanak számukra.
Hogy mindez, hogy kapcsolódik Judit barátnőmhöz, nos úgy, hogy ő a LÁSS elnöke, ő az, aki a legtöbbet dolgozott mindezért. Nagyon büszke vagyok Rá!
Az egyik ott elhangzott gondolatot szeretném én is itt rögzíteni, mert talán ez az, ami az én életemet is végletesen meghatározza: Nem csak a társadalomnak szükséges nyitni a látássérültek felé, hanem maguknak a látássérülteknek KELL nyitni a világ felé, hogy tudja meg mindenki, így is lehet teljes életet élni. Példát kell mutatnunk, hogy "még így is" bármilyen akadályt le lehet győzni.

2010. szeptember 28., kedd

Aranyköpések part. 1. / Quotes par 1.

"Kisétált a holdfényes félhomályba és valahogy ösztönösen tudta, hogy a helyes irányba tart. Ott találta Raistlint egy öreg fa kidőlt törzsén ülve, amelynek villámsújtotta, megfeketedett szilánkjai szerteszét hevertek a földön. A félelf letelepedett a hallgatag varázsló mellé.
Tanis mögött, a fák között ekkor egy apró árnyék bukkant fel. Végre meghallom, miről beszélnek ezek ketten, gondolta magában Tass.
Raistlin különös szeme a hegyek között halványan kivehető déli földe¬ket kutatta. A szél még mindig délről fújt, de már érződött, hogy hama¬rosan megváltoztatja az irányát. Egyre hűvösebb lett. Tanis észrevette, hogy Raistlin törékeny teste reszket. A holdfényben rápillantva döbben¬ten látta, mennyire hasonlít a mágus féltestvérére, Kitiarára. Futó benyo¬más volt csupán, s amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is távozott, de mégis Tanis emlékezetébe idézte a nőt, ezzel is táplálva izgatott nyugta¬lanságát. Idegesen dobált egy kéregdarabot egyik kezéből a másikba.
- Mit látsz ott, délen? - kérdezte Tanis hirtelen.
- Ugyan mit láthatok én, félelf? - suttogta a mágus keserűen. – Halált látok, halált és rombolást. Háborút látok! - és fölmutatott az égre. - A csillagképek még nem tértek vissza a helyükre... a Sötétség Királynője még nem szenvedett vereséget.
- Lehet, hogy nem nyertük meg a háborút - mormolta Tanis -, de egy fontos csatát biztosan megnyertünk...
Raistlin felköhögött és szomorúan megrázta a fejét.
- Hát nem látsz semmi reményt? - kérdezte Tanis.
- A remény a valóság tagadása! Az igásló orra elé lógatott répa, hogy csak húzzon tovább, miközben hiábavalóan próbálja elérni.
- Azt mondod ezzel, hogy adjuk föl? - kérdezte Tanis és ingerülten el¬hajította a kéregdarabot.
- Azt mondom, hogy vegyük el onnan azt a répát, és vágjunk neki az útnak nyitott szemmel - felelte Raistlin, és köhögve összébbhúzta magán a köpönyegét. - Hogy szállsz majd szembe a sárkányokkal, Tanis? Hi¬szen rengetegen lesznek! Többen, mint amennyit el tudsz képzelni! És hol van a mi Humánk... hol van a Sárkánydárdánk? Nem, félelf... ne be¬szélj nekem holmi reményről!
Tanis nem válaszolt és a mágus sem szólalt meg újra. Mindketten né¬mán ültek egymás mellett... az egyik dél felé nézett, a másik a csillagos ég mögötti roppant űrt kutatta tekintetével."
Margaret Weis & Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai


"Tanis wandered into the moonlit darkness, knowing somehow he was headed in the  right direction. He found Raistlin sitting on the stump of an old tree whose lightning-shattered, blackened remains lay scattered over the ground. The  half-elf sat down next to the silent mage. A small shadow settled among the trees behind the half-elf. Finally, Tas would  hear what these two discussed! Raistlin's strange eyes stared into the southlands, barely visible between a gap  in the tall mountains. The wind still blew from the south, but it was beginning  to veer again. The temperature was falling. Tanis felt Raistlin's frail body  shiver. Looking at him in the moonlight, Tanis was startled to see the mage's resemblance to his half-sister, Kitiara. It was a fleeting impression and gone almost as soon as it came, but it brought the woman to Tanis's mind, adding to his feelings of unrest and disquiet. He restlessly tossed a piece of bark back and forth, from hand to hand. "What do you see to the south?" Tanis asked abruptly. Raistlin glanced at him. "What do I ever see with these eyes of mine, Half-Elf?"  the mage whispered bitterly. "I see death, death and destruction. I see war." He  gestured up above. "The constellations have not returned. The Queen of Darkness  is not defeated."
"We may not have won the war," Tanis began, "but surely we have won a major  battle-" Raistlin coughed and shook his head sadly. "Do you see no hope?" "Hope is the denial of reality. It is the carrot dangled before the draft horse  to keep him plodding along in a vain attempt to reach it." "Are you saying we should just give up?" Tanis asked, irritably tossing the bark  away. "I'm saying we should remove the carrot and walk forward with our eyes open,"  Raistlin answered. Coughing, he drew his robes more closely around him. "How  will you fight the dragons, Tanis? For there will be more! More than you can  imagine! And where now is Huma? Where now is the Dragonlance? No, Half-Elf. Do not talk to me of hope."

2010. szeptember 24., péntek

A női táska átka

A mai nap eseményei az "ezt komolyan nem hiszem el" kategóriába esnek. A tegnapi csajbulis kimaradásom utána büszke voltam, hogy ma én maradok itthon egyetlen gyerekemmel, míg a drága uram és anyum színházalnak egy jóóót. Nos, ez majdnem sikerült.
A történet teljességéhez tudni kell, hogy délután közösen elmentünk az új LÁSS irodát megtekinteni. Jól felpakoltan érkeztünk, mivel a jövő heti megnyitó sajtótájékoztatóra vittük a nyomtatott anyagokat. Amikor hazaértünk Gábor elkezdett készülődni, én meg még le akartam vinni a gyerkőcöt motorozni egyet. Gondosan mindent átpakoltam az oldaltasimba (azaz majdnem mindent). Már visszafelé tartottunk, már a ház előtt voltunk, mikor hirtelen bevillant a felismerés... NINCS KULCSOM!!! Gyerek egy szál pulcsiban, mindjárt sötét, Gábor már a színház előtt (bár még volt fél óra kezdésig), de baaaaaakker mit csináljak. Szerencsére a férjem rutinos nyugalommal intézte el a dolgot, ezért is férfi ő talpig, hiszen nem akad ki egy ilyesmin, nem borítja el az agyát millió és millió vérlemezke, hogy aztán ki se lásson a dühtől. Bebékávéztunk a színházhoz - Beni egyszer be is aludt - és ott a pénztárban megkaptuk a kulcsot. A néni mondta is, hogy azt hitte már nem is jövünk, mire mondtam, hogy hát nincs közel az a Békásmegyer, és hogy jöttem én, ahogy tudtam, de szerintem nem értékelte volna, ha még azt is bedobom mint poén, hogy a gyerek motorjával jöttünk :P
Ez a kis móka közel 3 ezer forintomba fájt, de, ahogy egy kedves barátnőm megjegyezte, néha tényleg igaz, hogy drágán megfizetünk a hibáinkért... hát jah!!!
Ezt a történetet emlékül állítanám fel bizonyosságul arra nézve, hogy mindenki lehet hülye, hülyébb és gigaultrahülye és hogy ha egyik táskából pakolsz a másikba, minden pici zsebet 1000szer kutass át, mert tuti valami még ott van, amit akkor nem tűnik fel, de tuti KELL.

The Calling

2010. szeptember 17., péntek

Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés

Megint lassan eltelik egy hét, sajnos a bölcsődézés nem megy olyan könnyen mint hittem. 3 nap bölcsi, 3 nap itthon, 2 nap bölcsi, 3 nap itthon... mint egy rossz algoritmus. Van, akit lelkileg, van akit testileg visel meg az átszokás. Annyit voltunk már a betegrendelőben, hogy kívülről tudom melyik falon milyen kép van... De ettől mind eltekintve Beni imádja a böcsit és ez a fontos.
Holnap csajos este a Darshan-ban már nagyon várom, főképp mert beígértek egy extra Pina Coladat a munkámért ;) yeeeepp hehhe "Killing Is My Business... and Business Is Good"

Filmzenekoncert!!!

Ismét filmzenekoncert, ajánlom mindenkinek, akit érdekel:
http://fidelio.hu/klasszikus/jatek/filmzene_koncert_a_budafoki_dohnanyi_zenekarral

2010. szeptember 7., kedd

Egy kis klasszikus :)

Gyerekkoromban anyukám megengedte, hogy használjam a lemezjátszóját (amit bizonyára nagyon nagyon féltett, ezt mostanában elárulta), és bevallom imádtam. A Macskák egyike volt azoknak a kedvenceknek, amik megalapozták a zeneimádatomat. :D Amikor ezt a számot hallgatom mindig az ő hálószobájuk jut eszembe, ahogy este égett a lámpa és én nagymamám egyik régi ruhájában (ami akkor nekem földig ért) táncikáltam ezekre. Van, aki képeslapokat gyűjt, van, aki parfümös üvegeket, én zenéket, mert ezekhez is éppúgy köthetők emlékek, mint a képekhez. Vangelis 1492 nekem, és azt hiszem kis családomban mindenkinek a horvát tengerpartot szimbolizálja, ahogy az István a királyt meghallva, mindig az én Istvánom jut eszembe :)

2010. szeptember 6., hétfő

Symphony X: Paradise Lost


Csak úgy :)

Megint eltelt egy hét, néha csak pislogok, hogy múlhat ilyen gyorsan az idő...
A múlt heti kiadós bölcsizés után most megint itthon vagyunk, mert mindenki beteg (így vagy úgy). De a hétvége szuper volt. Jöttek szánti nagyiék, mentek Republic koncertre, ahova Anthy is elkísérte őket, és én újra elkezdtem hastáncra járni!!! Yippiiii!!! Most szurkolok, hogy mindenkiben legyen kitartás, nehogy nekem megszűnjön a csoport.

2010. szeptember 1., szerda

Első nap

Itt van az ősz, itt van újra :D de ez az évszak különleges idén, mert a gyerkőc elkezdte a bölcsit. Ma voltunk először beszokni. Szerintem ő hamarabb feloldódik mint én, és gyorsabban megtanul mindent mint mi felnőttek. Mindenesetre most vasaltam ki egy akkora kupac ruhát mint ő :P és mindenre házat vések ide-oda (ahol épp hely van). Ja és a kreatív hobbis néni elfelejtette mondani, hogy kell használni ezt a tollat, amit nála vettem, tehát a kreatív szó itt új értelmet nyert. Találtam még pár dekorgumi darabot, és alkottam a szekrényre egy csihuhut is, aminek minden kocsija más színű, de a mozdony lett a legtutibb.

2010. augusztus 26., csütörtök

Wizards in Winter

Nos, ha valaki azt hiszi a házikóhoz nem tudok heavy metált találni, az NAGGGYON téved, de ez azt már akkor is imádtam, amikor még sejtelmem sem volt, hogy ez a Trans-Siberian Orchestra egyik kiváló alkotása. Jó szórakozást mindenkinek!!! Még azoknak is ajánlom, akik egyébként a lágyabb dallamokat kedvelik ;)

My sons nursery school's sign, or symbol (I don't know how to say in E) is the litthe house. If someone thinks that I can't find perfect heavy metal theme song for this, than he/she is wrong!!! One of my favourite: Wizards in winter!!!!





Házikó!

Ma volt életünk első szülői értekezlete, amire mint Szülők mentünk el. Nagyon jó és egyben ijesztő érzés volt. Persze már sokat merengtem ezen, nap mint nap megyünk el a bölcsi előtt, de ... atya ég, jövő héttől már komolyan, tényleg oda fog járni.
Lezárul az első időszak, amikor még csak MI vagyunk együtt. Sosem hittem, hogy egy hivatalos szülői értekezlet - ahol arról beszélnek, hogy mit kell vinni, mennyibe fog kerülni, stb. - lehet megindító??? De igen lehet. Amikor a gondozónő azt mondta, gratulál nekünk, ehhez a döntéshez, és igenis fontos dolog, hogy a gyermek elkezdjen szocializálódni, és kiderült, hogy a kisfiam jele a HÁZIKÓ lesz?!?! Hazaérve egész más szemmel néztem Rá, az én nagy fiamra :)))))) Mindig utálom, ha az anyukák a játszótéren T/1 személyben beszélnek, hogy bekakiltunk, beszélünk, hintázunk... De most az egyszer: BÖLCSISEK LETTÜNK!!!
És, igen én rajzoltam :P

2010. augusztus 23., hétfő

A varázslótanonc / The sorcerer's apprentice


Ha valaki kicsit ismer, nos az tudja, hogy imádom a mágusokat, főképp egyet, de az egy másik történet. Épp ezért érthető kíváncsian vártam ezt a filmet is. Sajnos anyagi okokból nem volt alkalmam moziban megtekinteni ezt a remeket, de itthon is jó volt. A kritikák előbb érkeztek meg hozzám, minthogy a filmet láttam volna ezért nem is vártam túl sokat Cage új filmjétől. De meg kell mondjam én kellemesen csalódtam. A látvány megvolt, a hangulat egy az egyben a Nemzet aranyáé. Nicolas bácsi hosszú hajjal nyami :D és persze az elengedhetetlen OST, amit nem más, mint a Mester: Travor Rabin alkotott. Nagyon bejött mikor Dukas: A kis bűvészinas témája is felcsendült az ominózus takarítós jelenet közben. Egyszóval én merem ajánlani mindenkinek, aki csak szórakozni szeretne egy kicsit.
Íme egy kis ízelítő a zenéből:


...
If someone knows me... just a little, then he/she knows that I LOVE wizards, magicians, sorcerers what ever they are, especially one, but that is another story. That is why I was really excited about this movie. And because it is Nicolas Cage's... and his hair is long wow :D I really loved the soundtrack from the Master Travor Rabin.

2010. augusztus 20., péntek

Kirándulás

Ma igazán kitett magáért az időjárás felelős, ezúton is hála neki! Gyönyörű napunk volt, reggel gyorsan összekaptuk magunkat és mire észbe kaptunk és hatott a kávé, már fenn ültünk a fogaskerekűn és irány felfelé.
Mondanom sem kell, hogy a végállomás közelében található összes játszótéren megfordultunk. Miután a család legifjabb tagja minden játszható csúszdát, hintát, mászókát végigpróbált alaposan elfáradva megpihent a babakocsiba, és elsétáltunk a Normafáig. Igazából évek óta tervezzük, hogy elmegyünk oda nappali fényben, akkor mikor meleg van, nos ez ma összejött. Sokan gondolták még így ezért nem voltunk magányosak, de végül mégis találtunk egy csendes padot, ahol a gyerkőc árnyékban alhatott egyet a jó levegőn. Később egész Zugligetig elsétáltunk és megállapítottuk a túra és a babakocsink nincs szinkronizálható állapotban. De azt hiszem hamarosan már nem is lesz rá szükség. Egy "nem nevezzük nevén" gyorsétteremi ebédet követően még ellátogattunk a Millenáris játszóteréhez is (ha még nem lett volna elég a mászókából). Hulla fáradtan, de nagyon vidáman értünk haza, és hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy idén nem kellett kimenni a tűzijátékot megnézni. Sosem értettem miért kell olyan nagy felhajtást csapni köré, de jövőre van egy jó tippem, hogy kint leszünk, mert már lesz, aki értékelje.

2010. augusztus 18., szerda

2010. augusztus 15., vasárnap

Indiai és a csótány

Tegnap este testvéremmel elmentünk indiaizni annak alkalmából, hogy befejezte tanulmányait :D A Dob utcai Shaliman Étterembe mentünk, ahol ez előtt már voltam kétszer. Mindkét alkalommal felejthetetlen gasztronómiai élményben volt részem, s ebben most sem kellett csalódnom. Szerencsére a pincér hölgy figyelmeztetett bennünket, hogy a közepesen csípős az már a nagyon csípős kategória, és mi bölcsen hallgattunk rá, de bevallom a végén így is lángolt a szám. De az étel és a hangulat kitűnő volt, bármikor ajánlom bárkinek!!!
Közben megvitattuk életünk ügyes bajos dolgait, majd jóllakottan lesétáltunk a Westendig, mondván kiülünk a tetőteraszra és még dumálunk egy sort. Amikor azonban az emeleten megláttuk az üres kanapékat úgy döntöttünk minek etessük a szúnyogokat, mikor itt nincs senki, kényelmesebb is mint a padokon ücsörögni. A kellemes beszélgetésnek egy csótány vetett véget, aki a valahonnan előbukkanva végigvágtatott előttünk. A hab a tortán az volt, hogy mikor szóltunk az arra sétáló biztonsági őrnek, az nevetve csak annyit közölt, hogy örüljünk, hogy csak csótányt láttunk... és, hogy ő csak annyit mondd, ő nem eszik a plázában. Na ennyit a jó és a rossz reklámról. Mondanom sem kell gyorsan szedtük a sátorfánkat és leléptünk. DE a lényeg, hogy szuper este volt jó társaság, jó kaja + 6 láb :D!

Szigetelés miegymás

Ki, hogyan éli meg a Sziget beindulását. Mi úgy, hogy esténként dübörög a zene, a HÉV tele van külföldiekkel, és a szokásosnál többször léphetsz egy kiadós hányásba. De ezen a mai szép új világban már nem is akadunk fenn.
Szerencsére a gyerekbetegségek amilyen gyorsan jönnek, olyan sebességgel múlnak is. Így kihasználhattuk, hogy a nagymama szabadságon van, és bemerészkedünk a belvárosba egy kiadós sétára, útba ejtve Nagy palacsintázóját is.
Illetve Anthyval kart-karba öltve (na azért nem ilyen nyálasan) de elmentünk egy esti sétára is a Normafához (hogy ott milyen sötét van..., pedig ha már én nem látok ott, akkor ki?) Hazafelé megúsztunk egy kiadós zuhét, viszont a HÉV-en kaptunk egy kedves utazótársat. A srác szó szerint vidámra itta magát. Először is kimondhatatlanul (részegen) örült neki, hogy még jár a HÉV és ő haza tud menni, aztán dühöngött, hogy őt (részegen) nem engedték be bulizni a Szigetre, ezután (totál részegen) odament egy épp akkor felszálló kis csajhoz, hogy "megnézi milyen vizes a lány haja. A flört nem épp jól sült el, szegény lány a következő megállónál söpört le a kocsiból. Visszatért hozzánk ifjú barátunk és nagy boci szemekkel megkérdezte "most mér, ijesztő vagyok???". Őszintén erre mit lehet mondani... Ha egyedül utaztam volna vele a kocsiban lehet én is pislogtam volna mint az a bizonyos hal a szatyorban. A lényeg, hogy Csillaghegyig szórakoztatott bennünket :D Remélem épségben hazaért!

2010. augusztus 10., kedd

Bababaj


Tegnap anyuval és Benimmel ellátogattunk a Margit szigetre, de az EB őrületre nem voltunk felkészülve. Ekkora tömeget még nem láttam kint. Szerencsére azért voltak még üres helyek, ahol tudtunk kicsit labdázni, rohangálni. Kár, hogy estére belázasodott :( Azt sem jó nézni ha egy felnőtt beteg, de látni, ahogy egy virgonc fiúból, hogy válik egy-két óra lefolyása alatt alvós baba az igazán szomorú. Remélem hamar meggyógyul.

2010. augusztus 8., vasárnap

Hajnal Békáson

Ma kissé korán indult a nap. Tegnapi kiadós futás után bezuhanva az ágyba olyan mély álomba szenderültem mint már régen. Azonban az uralkodó ház legifjabb tagja úgy gondolta, ezt nem kéne ennyiben hagyni. Ezen megfontolásból hajnali fél 4kor!!!!! riadót fújt. Végigolvastuk az összes könyvét, újságját mindent KÉTSZER! Ahogy az már ilyenkor szokásos, én utána még szemlélődtem az ágyban vagy másfél órát. Azon gondolkozom, ha visszamegyek dolgozni, hogy a túróba fogok én másnap reggel felkelni? Az, hogy ki is kell majd valahogy nézni, az már elhanyagolható részletkérdés...

2010. augusztus 5., csütörtök

Nightmare before Christmas (Poor Jack)

What have I done?
What have I done?
How could I be so blind?
All is lost, where was I?
Spoiled all, spoiled all
Everything's gone all wrong

What have I done?
What have I done?
Find a deep cave to hide in
In a million years they'll find me
Only dust and a plaque
That reads, "Here Lies Poor Old Jack"

But I never intended all this madness, never
And nobody really understood, how could they?
That all I ever wanted was to bring them something great
Why does nothing ever turn out like it should?

Well, what the heck, I went and did my best
And, by God, I really tasted something swell
And for a moment, why, I even touched the sky
And at least I left some stories they can tell, I did

And for the first time since I don't remember when
I felt just like my aold bony self again
And I, Jack, the Pumpkin King
That's right, I am the Pumpkin King, ha, ha, ha

And I just can't wait until next Halloween
'Cause I've got some new ideas
that will really make them scream
And, by Godm I'm really gonna give it all my might
Uh oh, I hope there's still time to set things right
sandy Claws, hmm

2010. augusztus 4., szerda

Az élet dolgai


Ma gulyáslevest főztem és sütöttem hozzá palacsintát! Nyamm :) Remélem mindenkinek ízleni fog!
Holnap szomorú eseményre vagyunk hivatalosak, Anthy nagymamájának lesz a temetése :( Örülök, hogy tavaly még látta Benit.

2010. augusztus 1., vasárnap

Mai OST és METAL

Brand X - Spawn:


Lacuna Coil - In Visible Light (érdemes megnézni a képeket is)


Csalódás

Amit az ember lánya nagyon vár, az sosem olyan, mint képzeletünkben. Nem, nem most nem valami eszméletlen perverz dologra gondolok, csak arra, hogy ismét volt egy fájdalmas mozi élményünk. Minden tiszteletem M. Night Shyamalan a Hatodik érzék k..va jó volt, nekem még a Lány a vízben is tetszett. Nem az a tipikus mozisiker volt, de azért megnéztem. Az utolsó léghajlító... már a cím is fáj, egy kalap semmi sem volt. Szó szerint igaz, amit látok látvány, amit hallok halvány. James Newton Howard is gyártott már ennél jobbat, egy érezhető egyedi dallamot nem találtam az egész film alatt. Az Avatar The Last Airbander sorozatot a rendező szerintem csak maximum képregényben olvasta, vagy maximum végigtekerte, hogy kb. miről is szól. Sem mondanivalóban, sem eszmeiségben, sem történetben nincs köze az eredetihez. Tudom én, hogy nem lehet visszaadni 90 percben egy sorozatot, de aaaaaa :((((( Miért van az, hogy rászánják a pénzt, időt, színészt, még jó ost zeneszerzőt is kerítenek, és elkúrják, de kegyetlenül. Nem tudom az, aki nem ismeri mit ért az egészből, lát-e valami ívet a történetvezetésben, sajnos én ezt nem találtam meg. Fájdalom és keserű szájíz voltak társaim kifelé a teremből. Ezúton is hála az én szarkasztikus mágusomnak, aki elkísért, és megállta, hogy addig ne szidja a filmet, amíg nem árultam el neki, hogy engem sem nyűgözött le. Tisztelem a kitartását :D
Hol vannak a régi jó filmek????

jó éjt zene part. 2.

Avatar The Last Airbander OST!!!

The Last Airbander

Holnap megyünk moziba megnézi Angh-et. Félelemmel és izgalommal gondolok erre a filmre. A sorozatot nagyon szeretem, mind hangulatilag, mind zeneileg nagyon ott van a toppon. Nem is tudom mikor vártam ennyire egy új filmet, remélem nem lesz nagy csalódás.
Íme egy kis ízelítő:

És, hogy ne feledjük, hogy miből is lett a cserebogár:

Ismét egy új hónap

Itt az augusztus, lassan végre a nyárnak, ahogy nagymamám mondaná, és ettől midig olyan szomorú lettem, mert hisz még van egy teljes hónap a nyárból, miért kezdjük el most búcsúztatni. De mégis összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, már csak 25 nap és az én gyönyörűségem első szülőiére megyek... ÁÁÁÁÁÁ De már a Galaxis útikalauz stopposoknak első számú szabálya is az, hogy NE PÁNIKOLJ!
A hét második fele elég mozgalmasra sikeredett. Találkozás barátokkal, chat-chat, és mindig jó rádöbbenni, hogy mindannyian gyarló kis emberek vagyunk, tele a magunk kis gyarló hibáival. De talán a bölcsek erre mondják, hogy nem vennénk észre a fényt, ha nem lenne árnyék.
Tegnap anyum itt maradt nálunk unokázni és honfoglalózni, naná, hogy levertük Anthyt, aztán persze, ahogy az már lenni szokott, ő is minket :D
Beni életében is fordulópont következett be, kivettük a rácsokat, és elszabadult a mi kisbabánk. Sajnos néha túlságosan is, most kezdődnek az igazán izgalmas éjszakák, mikor ő még nem szeretne lefeküdni, pedig már bizony ideje lenne.
Olyan jó érzés, mikor a fiúk már alszanak, én még fent vagyok és arra gondolok itt a családom. Kicsit ijesztő, de nagyon jó.

2010. július 28., szerda

Take me home to the one I belong

Ladies night :)

Néha kell egy olyan este, mikor összefutsz egy barátnővel és csak csevegtek, és minden szép és jó, és van, akinek minden pink és csillám, és van akinek minden fekete bordó. No ilyen estém volt ma. Találkoztam Orsival, aki szatyrokkal felpakolva érkezett meg a bevásárló körútjáról. Mondanom sem kell szép munkát végzett. Szerintem az árkádban max. a nyitva tábla maradt ott. Jó volt látni, hogy fel van dobva új szerzeményei között, melyeket ott a helyszínen (meki) meg is mutogatott, a jelen lévő pasi nagy bánatára nem ruhapróbával egybekötve. Szeretek együtt örülni a barátaimmal, és egyetértettem abban, hogy a diploma kézhezvétele igenis okot ad egy ilyen eredelahajam bevásárláshoz.
Egy kiadós fagyi+sultkrumpli betolása után (ezt neked Norbi :P) felmentünk Orsiékhoz és mintha visszatérünk volna a gimiben. Szemöldökszedegetés, sminkválogatás, parfümszaglászás, divatbemutató. Nem tudom miért, de hihetetlenül jól éreztem magam, hirtelen megint lánynak és nem nőnek és anyának éreztem magam. Szerintem ilyent kúra szerűen mindenkinek tartania kéne.

2010. július 25., vasárnap

S a sötét eső csak hull

Ma egész nap esett az eső kisebb kihagyásokkal. Gyerkőc nagyon korán kelt és Anthy csak késő délután tudta normálisan letenni aludni.
Délután átmentem anyuékhoz dinnyézni, nagyon jó volt. Ám előtte még kellett a hangulatomhoz, hogy benézzek Apához. Már rég jártam arra, ha jól emlékszem még nagykabát volt rajtam akkor. Most minden csupa zöld, a fák hatalmas lombot eresztettek azóta. Szép és nyugodt volt minden. Még kint a kedvenc virágosomnál (ahol az esküvői virágok is készültek) vettem egy csokor vörös kardvirágot, és miközben befelé sétáltam ezt hallgattam:
Epica: Cry For The Moon

2010. július 24., szombat

jó éjt zene

Narnia - Bottle theme

...

Lustulok vagy mi a szösz. Már megint eltelt egy hét, de micsoda hét. A meleg rekordokat döntött, az emberek meg lassan hőgutát kapnak. És természetesen a gyerek kedvenc játszótere mikor írja ki, hogy egy hét szünet, naná, hogy most, DE szerencsére megnyílt egy vadi új is, itt közvetlenül a házunk mellett. Azóta azt nyúzzuk :D
Igyekszem summázni a mostanság történteket:
Kedden meglátogattuk Jucust, szerencsére Beni ebéd után el is szenderedett kicsit, így megejthettünk némi női csevejt. Majd onnan egyenest a Ferenciek tere felé vettük az irányt, ahol is Orsival találkoztunk egy bizonyos ajándék ügyében (na vajon kinek lesz mostanság szülinapja :D:D) Itt zárójelen kívül tennék saját magamnak egy hatalmas szemrehányást, amit már kivitelezni sem lesz egyszerű, de hát ha már csináljuk, csináljuk rendesen: szóval hülye vagyok/voltam és leszek, de eddig legalább a legjobb barátaim szülinapjáról nem felejtkeztem el, és most elgurult a kavington, és nem köszöntöttem fel Zsuzsit :((((((
Szerdán jött Iza barátném a fiaival, egy élmény volt! Levittük a gyerekeket játszóterezni, és közben beszélgettünk egy sort. Nem árt tájékozódni hova megy vissza dolgozni az emberlánya. Kicsit félek ettől a sok változástól, de nincs mit tenni ellene. A régi felállás hiányozni fog mindenesetre, és Izával sem leszünk már egy emeleten. De ki tudja mit hoz a jövő.
Pénteken délután anyuval és Benivel kimentünk strandra pancsolni egyet. Szuper volt az idő, és ezt mindenki más is észrevette. A törölközők egymást érték, de megérte, mert jól szórakoztunk. Anthy később kijött manóért, és anyuval még kint maradtunk zárásig. Kész felüdülés volt.
A szombat is gyorsan eltelt, délelőtt cora+piac+takarítás, délután Zsuzsi jött látogatóba, és igyekeztem kiengeszteli azzal, hogy tiramisut készítettem neki, ami az egyik kedvence :D Remélem nem haragszik rám.
A nap végén még elmentem futni és 100 méter híjján majdnem végignyomtam!!!! Úgyhogy ma kapok magamtól szerényen ajándékba egy nagy YESSSST!

2010. július 19., hétfő

Martonvásár



Szombaton volt szerencsém meghallgatni Martonvásáron egy csodálatos Beethoven estet, melyért ezúton is köszönet Anyumnak, hogy elvitt! A hőség dacára teljesen magával ragadott a hely romantikája. Csodaszép a kastély (megjegyzem, egyszer ezt is látnom kell belülről) a park, és a tó.
A koncert műsorát a D-dúr zongoraverseny (eredetileg hegedűverseny, ha jól emlékszem az egyetlen, melyet Beethoven írt) és a II. szimfónia alkották. Csodaszép művek varázslatos előadásban. A nézőtér zsúfolásig megtelt emberekkel. A muzsika élvezetéből csak egy roppant zajos násznép, és a menetrend szerint elhaladó vasút zökkentett ki minket.
Íme egy kis ízelítő a két zeneműből
II. szimfónia:

D-dúr zongoraverseny (beillesztve az eredeti hegedűverseny):



2010. július 14., szerda

Gyopárosfürdő

Eljött a szerda hajnal, és mi szokásunkhoz híven ELALUDTUNK!!! Ezért kénytelenek voltunk egy későbbi vonatot kinézni. Sajnos az időjárás felelőssel megint nem feküdt le egyikünk sem, ergo szakadt az eső.
A Keletibe kiérve került egy kis öröm az ürömbe, azazhogy a jegyért minden hónap első szerdáján nem kell fizetni. Talán életemben először éreztem némi szimpátiát a MÁV iránt.
Röpke pár óra vonatozás és megérkeztünk Gyopárosra, még mindig szép, bár sokat levont a vonzerőből, hogy mint már említettem, szakadt az eső. Elmentünk megkerestük a szállást. Egész aranyos kis panziót fogtunk ki, két pici hiányossága volt csupán. Az egyik, hogy a térképen jól bejelölt rövid út a szállótól a fürdőig le volt zárva, és a fürdő részét képezi, a másik pedig, hogy a szobánk kb 5 méterre volt a közös helyiségtől, és étkezőtől, de sebaj, mindent megoldottunk ;)
Arra a napra már nem mentünk be a fürdőbe, mert az 5 utána kedvezményes ár, csak a parkfürdőre vonatkozott, ahhoz viszont túl hűvös volt az idő. Kicsit átfázva és pokoli éhesen betértünk az Aranypatkó Csárdába, amiről személy szerint csak jókat mondhatok. A kiszolgálás gyors és kedves, az adagok hatalmasak, és itt tényleg komolyan kell ezt érteni, és még isteni is. Egyszóval bármikor ajánlani merem bárkinek ezt a helyet.
Hazaérve ágyba zuhantunk, majd én még megnéztem a spanyol-német meccset, furi pár vagyunk mi én nézem a meccset, Anthy meg alszik :)
A következő nap kisütött a Nap, tehát irány a strand, méghozzá dőzsöljünk alapon az élményfürdős jegyet választottuk, és ismét nem csalódtunk. 2006-ban már voltunk egyszer itt, és akkor is azt állapítottuk meg, hogy ez a hely nagyon szuper. Ami feltűnő, hogy nincsenek sokan. Bizonyára nagyobb a tömeg hétvégén, de azért július közepe igazán főszezonnak minősül és mégis. A medencékben alig voltak, mindig volt bőven hely, nincs az a nyomorgás sehol. Minden wc tiszta, még délután zárás előtt is, a éttermekben az étel finom és bőséges, és az árakkal sincsenek úgy elszállva. Egész nap kint voltunk, ennek megfelelően jól leégve tértünk haza a szállásra. Mozdulni is alig bírtunk, dehát aki a napon hős, az viselje a következményeket.
Legnagyobb örömömre úgy döntöttünk, hogy nem jövünk haza pénteken, hanem ott maradunk még egy napot, és onnan egyenesen megyünk Beniért Szántóra. Határtalanul boldog voltam!!!
Pénteken délelőtt bementünk Orosházára körülnézni hol az a bizonyos buszmegálló, ahonnan majd szombat reggel indul a busz. Ez a vidék azonban elsősorban a biciklisek és autósok világa, mert gyalogolni ebben a hőségben elképesztően nehéz. Délután ismét fürdőztünk, de most már megelégedtünk a parkfürdővel, hiszen az ott található 5 medence is bőven elég lehetőséget ad a pancsolni vágyóknak, és mi már inkább csak óvatosan mártóztunk, ápolva az égési sérüléseket. Ez a nap is gyorsan elment. Fantasztikusan éreztem magam, igazi feltöltődés volt. Nagyon hiányzott a picur, de bevallom tényleg igaz, hogy szükségünk volt erre. Szerencsére csupa jó hírt kaptunk, miszerint pöttöm jól érzi magát, nem is hiányzunk neki :)
A szombati nap gyakorlatilag végig utazással telt. Este még elmentünk rokont látogatni és megfuttatni a gyerkőcöt (nagyon jó újra vele lenni). Vasárnap ismét utazás, és végre újra itthon. Anyu kijött elénk a pályaudvarra, ami nagyon nagy segítség volt. Kihasználva a lehetőséget gyorsan bevásároltunk, majd a fiúkat hazavittük, és én még átmentem palotára, hogy megnézzem A VB DÖNTŐT!!!! Sajnos pont a lényegről maradtam le, mert el kellett indulni haza, hogy még az utolsó buszt elérjem. Fájdalom, de hát ott volt nekik az első 120 perc, miért nem lehetett azalatt berúgni azt a vacak gólt.
Hétfőn Orsi barátnőmmel egy orbitálisat strandoltunk a Dagályon, szuper idő, szuper kaja, és társaság! Szerencsére Beni nagyon jól bírta :D hála neki érte!

2010. július 6., kedd

Csajos nap

A mai nap a nőies felem ápolásáról szólt, de szó szerint. 1-re bejelentkeztem kozmetikushoz VÉGRE! Kaptam is egy kiadós arckezelést (áldás érte Áginak, aki egy tündér). Ezután némi make-up-al felvértezve elmentem vásárolni az Ázsia Olcó-jóminőszég Centerbe. Gyakorlatilag sikerrel jártam, némi önbizalom beáldozása árán. Imádom, mikor belépek és közlik velem vigyorogva, hogy ninc méret... :hate :vengeanceismine De úgy látszik a fentiek (akárkik is vannak fent) ránk mosolyogtak és végül mindent kaptam, amit kerestem. Anyum kiválóan tud alkudni :D
Este hazaérve - a vihar előtt kb. 2 perccel - összepakoltuk a csomagot holnapra és vacsira nyomtunk egy nagy tányér tejbepapit, mint a Nagyok. Ma nem hívtuk Benit, ettől nyüszizek is rendesen, mert nagyon hiányzik! Anyósomék küldtek képeket róla, hogy milyen aranyosan játszik a kertben, mondanom sem kell elbőgtem magam... De nagyon örülök, hogy ilyen jól elvan, és elmondani sem tudom mennyire várom a holnapot! Remélem jó időnk lesz :)
Ez a dal szóljon most Nekünk :), mert Anthy mellett "I'm home again"!

Drágán add a rétedet

Íme a film előzetese, amivel a tegnapi napot megkoronáztuk. Azt hiszem ezért a filmért sem fogok sorban állni, mikor kiadják DVD-n, de azért egy estére jó szórakozás volt.

Gyopáros

Vasárnap hajnalban Beni elutazott a nagyszüleivel vidékre. Már most nagyon hiányzik, de hála Anthynak, ki fogom bírni :) A vonathoz kikísértük az Urat, aztán kimentünk körülnézni a bolhára. Nagyon jó volt mazsolázgatni a könyvritkaságok között, megint el tudtam volna ott költeni egy kisebb vagyont, hiába olcsó minden. Láttunk néhány kiskutyát kamillázni a ketrecekben, ezúton is együttérzésem küldöm nekik, mert nagyon meleg volt. Némi sétafikálás utána hazajöttünk, és ALUDTUNK!!! Délután barátozás volt, végre találkoztunk Gabival és Petyával. Ők bicikli versenyről jöttek hozzánk egy doboznyi babaruháért, amit anno kölcsön kaptam (és szuperek voltak). Jót dumáltunk, a fiúk Catanoztak, Gabi meg idegbajt kapott egy fa ördöglakattól :D Mindent összevetve, szuper kis este volt! Miután a vendégek elmentek még lementünk sétálni egyet a kellemes és szúnyoggal teli nyárestébe.
Hétfőn annak örömére, hogy nincs gyerek, elromboltunk a TB-hez taj kártyát csináltatni, és még ehhez hasonló potom ügyeket intézni, amihez nem kell más, mint rengeteg idő, és némi pénz, mert hát ugye Isten malmai sem őrölnek ingyen. Ezután következett az én kis Szemes történetem, azaz elmentünk a Tengerszem nevű boltba, ahol ha minden igaz, vége vehetek magamnak egy csomó pénzért olyan napszemcsit, amiben végre látok is... Na, nem így történt. Kiderült, hogy spéci igényeimhez spéci hely kell, tehát fáradjunk el a szemüveg forgalmazójához (mellesleg ebben van is némi logika, csak bakker ezt miért nem mondták el már múltkor). El is fáradtunk, mármint mind a két helyre :) A második volt a nyerő, ahol azonban kiderült, hogy a számomra legmegfelelőbb, legmodernebb szemüveg potom 51 000 Ft-ba kerül, hát nem szuper. No már most ha én ebbe a szemüvegbe szeretnék még egy belepattintható dioptriás lencsét is, akkor az még kb egy 20-as. Egész értéktőzsde lesz a fejemen. Mondtam a nagyon kedves (tényleg az volt) eladó hölgynek, hogy hát akkor erre még alszunk egyet-kettőt.
Némi felüdülést kerestünk a Westendben, amit egy kiadós Alexandrázás követett, ami nem valami perverz leszbishow, csak újra a könyvek. De ha már ott jártunk természetesen nem hagytuk ki az antikváriumokat sem és azokat is végigtúrtuk. Fejben megint csak elköltöttünk több ezer forintot. Majd feszültséglevezetésül lesétáltunk a HÉV-hez a Margit hídhoz, szuper volt! Mire hazaértünk teljesen kipurcantam, de megérte, mert szuper nap volt.

2010. július 3., szombat

VAKÁCIÓ!

Igyekszem behozni a lemaradásomat. Hihetetlen, hogy már megint eltelt három nap.
1-én Anyuval voltunk. Idén először elmentünk strandra, nagyon jót pancsoltunk. Azt hiszem ezen a nyáron ez a második olyan hét, amikor tényleg nyári meleg van. Remélem jövő héten is ilyen lesz, egyrészt hogy Beninek is jó ideje legyen Nagyiéknál, másrészt, hogy mi se ázzunk szét Gyopároson. Már nagyon várom, és rettegek, hogy fogom bírni picÚr nélkül. De igyekszem legyőzni vegyes érzelmeimet.
Tegnap azaz 2-án Jucus és Csacsi látogattak meg minket, jó volt már látni a lányokat! Ellátogattunk az aquincumi pékségbe (amit Zsuzsi jóvoltából ismertünk meg). Este Anthy elénk jött a játszótérre, és tiszta homokosan tértünk haza.
Ma délelőtt is birtokba vettük a homokozót, mármint Anthy és én, Beni hagyott minket kibontakozni. Aztán itthon szorgosan listát írtam arról, hogy gyerkőcnek mi mindent kell bepakolnom. Már csak egy nap, furcsa lesz nem arra ébredni, hogy beszél/nyöszörög/sír stb. csak nehogy este Anthyt fürdessem és pelenkázzam be :D Nagyiék este jönnek, és a hajnali vonattal már mennek is és viszik kis kincsemet. Az alábbi dallal kívánok Neki nagyon jó nyaralást :)

2010. július 1., csütörtök

Ezt még muszáj!!!

The swan
The swan is an enchanted bird Or so the legends tell, and certain he plays the part exceptionally well
He proudly arches up his neck to show that he is in charge
As regal as a figure head on any royal barge
But if you ask him, if it's true what fairytales portray
He merely gives a knowing look and slowly glides away

Saint Saens: Az állatok farsangja - A hattyú: (a fent vers hangzik el előtte)

2010. június 30., szerda

Peregnek a napok

Úgy fogy az idő, már mindjárt itt a hétvége, és még annyi a tennivaló. Vasárnap anyósomék elviszik Benit magukkal egy hétre. Eddig úgy éreztem remek ötlet, de azért most már kezdek kicsit félni, hogy nem megy majd ez olyan egyszerűen. Nem is olyan könnyű elengedni ezt a nagy kék szemű babát, aki csak úgy odajön hozzám, és megölelget. Ma már elkezdtem beszerezni a legszükségesebbeket (kalcium, kullancs ellen spricc, pelus). Ma a délelőtt házimunkával telt (mosás, paprikás krumpli főzés, teregetés, ágyhúzás). Miután Beni felkelt és megebédelt, lementünk vásárolni, majd kiengesztelésképp, hogy délelőtt nem tudtam vele játszani olyan sokat, lementünk játszótérre, motorral. A motorozással nem is volt különösebb probléma, egyre jobban megy neki, viszont a homokozóban csak ücsörgött, nézelődött. Kicsit meglepte a tömeg, engem meg az anyukák viselkedése, pedig már lett volna időm beleszokni. Az egyik anyuka csak félszemmel figyelt a kislányára, az sokkal fontosabb volt, hogy a barátnőkkel megossza a mindennapok gondját, közben a kislány ezerrel szórta a homokot mindenki másra, és mindenki máson élte ki a "nem figyelnek rám" agresszióját. Egy másik anyuka pedig teljesen kikelt magából mikor egy kisfiú (aki alig látszott még ki a homokozóból megsenderítette egy lapát homokkal. Hát igen, erre sajna fel kell készülni, a homokozóban homokos lesz az ember lánya is.
Este Anthy még hazaért mielőtt lefektettem volna a kicsit, aki már az apja kopogtatása után rögtön rám meresztette nagy boci szemeit, hogy "Apa?", és mikor mondtam neki, hogy igen Apa jött haza, hát azt a mosolyt látni kell :)
A nap lezárásaként lementem futni egyet, és mindössze 3/4 óra alatt megjártam a partot. Ma először jutott eszembe, hogy lehet eljön az idő, hogy már egy oda-vissza út nem lesz elég, ahhoz, hogy kipurcanjak. Bevallom: NAGYON JÓ ÉRZÉS!
Holnap már július, és ez egyben azt is jelenti, hogy eljött tesómnak az idő, hogy záróvizsgázzon, ezúton is egy nagy kalappal ;)
Ezt a zenét küldöm Neki, de persze Anyunak is, mert ő az első kedves olvasóm :)
Saint Saens: Az állatok farsangja - Akvárium


2010. június 27., vasárnap

Zene, amit most hallgatok

Blind Guardian - Imaginations from the Other Side

Ejtőernyős a buszon és a harkály

A mai nap amilyen punnyadtan indult olyan szuper kis vasárnappá nőtte ki magát. Reggel kimásztam az ágyból Benihez, de sokáig nem tudtam merre van az előre. Anthy is lassan felkelt, majd levitte a gyerkőcöt motorozni. Addig én itthon tettem-vettem. Mikor a fiúk hazajöttek következett az ebéd, majd Beni aludt egy nagyot. Délután kicsit nyűgös voltam, mert nagyon elkezdett fájni a fejem, gondolom ettől a szuper időtől. Ma sem tudta eldönteni sem Derű néni sem Ború bácsi, hogy ki is jöjjön ki a házból. Anthy úgy döntött elviszi Benit, hűen magamhoz az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy csatlakozom hozzájuk :) De megérte. Elmentünk a dunakeszi Mindenegyben-be (auchan, decathlon, bauhaus stb). Anthy és gyerkőc le is ragadtak a középen jól elhelyezett játszótéren, míg én elmentem cipőt nézegetni. Sajnos hiába voltam először nagyon lelkes, hogy három nagy cipőboltban csak találok valamit, de ez kérem szépen tévedés. Kiábrándulásom után még ellátogattunk a bauhausba az erkélyre padot nézni, illetve a decathlonba Beninek esőkabátért. Vicces volt, hogy egy 3-6 éveseknek való kabátot vettünk neki... Szó szerint majd belenő. Viszont most ha felhajtjuk az ujját jó neki, és ha a babakocsiban ül, a lába sem ázik meg esőben. Ó és mindezt egész barátságos 1700 Ft-ért. A túra végén jött az auchan, gyorsan és hatékonyan :) Szerencsére a hazafelé tartó buszra sem kellett sokat várni. Viszont váratlan fordulatként már itt nálunk a Coránál (csak hogy a bevásárlóközpontoknál maradjak) a busz majdnem elütött egy siklóernyőst!!! Valószínűleg ők sem egészen így gondolták a landolást. De a történet végül is "happy end"-el végződött. Az ernyős kikerülte a buszt, sokáig előttünk ment, majd a hegy felé vette az irányt. Ettől a látványtól mindenki lepadlózott. Beni már kellően nyűgös volt, mire a telepre értünk, de azért hősiesen viselte az út megpróbáltatásait. A jövőbeni bölcsie előtt az egyik fa oldalán megpillantottunk egy harkályt. Mire bármiféle telefont előszedtünk, hogy a látványt rögzíthessük, addigra a jelenésnek vége is volt, de úgy gondoltam mindenképp meg kell örökítenem. Még sosem láttam ilyen közelről fadokit.
Nagyon örülök, hogy nem maradtam itthon magamnak punnyadni, nagyon jól éreztem magam a pasikkal. Már egész kezdek hozzászokni, hogy Anthynak néha igaza van :P

Futás


Tegnap este kikukkantva az ablakon úgy döntöttem mégis megyek futni. Most már lassan 4 hónapja űzöm ezt. Hébe-hóba tornáztam is, de kiszabadulni a lakásból este, sötétben, na ez nekem való. Legtöbbször Orsi barátnőm kísér el, és tartja bennem rendületlenül a lelket. Na meg persze ez remek alkalom arra is, hogy kibeszéljük mindent, amúgy női módra. Orsi jelenleg egy cukrázdában dolgozik, ezért nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy a 12 órás ácsorgás után még lesz kedve velem rohangálni, de szerencsésen tévedtem. Ő életem egyik olyan szereplője, akire elmondható, hogy minden percben ÉL. Belevág olyan dolgokba, melyekről a szegény halandó valóban csak álmodik. Persze a szegény halandó is megtehetné, csak azt hiszem kevesekben van meg az a bátorság és főképp kurázsi az élethez, ami benne már gimi óta megvan (lehet előbb is ott volt, de akkor még nem tudtam róla :P).
A lényeg, hogy jött egy telefon, hogy várjam meg és jön velem futni. Egyre jobban szeretem a futást. Egyrészt mert ilyenkor lemegyünk a Duna partra, ami a szúnyogok hada ellenére gyönyörű ilyenkor! A lámpasorok között futunk, miközben lent csöndesen hömpölyög a víz. A sok eső miatt a fák többsége a parton még mindig vízben áll, de ettől csak még hangulatosabb. Megint rengeteget beszélgettünk, jó fél 12 volt, mire hazaértem, de megérte. Néha kell egy kis kikapcsolódás, néha jó nem a gyerekről beszélni, még ha el sem tudok képzelni ennél szebb feladatot, amit az élettől kaphattam.
Néha egyedül vágok neki, és ilyenkor a legelképesztőbb kombinációban zúg a fülembe a zene. A filmzenétől a metálon át a hastánczenéig. A lényeg, hogy lendületet adjon.

2010. június 26., szombat

Napi zene part 2.

 

Nothing can move me when I'm fading
Slowly turning into air
No one can see me when I'm hiding
Somewhere beyond reality

I'm drifting away to my own landscape
Floating on the rivers of despair
And when the world upon my shoulders wears too heavy
I let it slip away

I am safe here
Inside my white darkness
Problems don't bother me in here
All alone here, a world in white darkness
The one place to where I always will return
Always will return

I won't deny that I am tempted
To stay here and to never ever leave
But to go where for good I need a reason
A battle impossible to win

Nowadays I'm stronger, feeling more secure
Dealing with my problems that I've had before
I've finally found the harmony I need in life
I need to be awake, don't let it wither away

We all have dark days in our lives
There will always be the moments when life has no mercy
Any loved ones will believe him
Before we die

I am safe here
Inside my white darkness
Problems don't bother me in here
All alone here, a world in white darkness
The one place to where I always will return
Always will return 

Azért vannak a jóbarátok!

Tegnap két dologra tanítottam meg a fiam: 1. verebet etetni 2. port törölgetni
A reggeli rutint követően lementünk némi reggelit beszerezni a Csobánka téri pékségbe. Mivel egész jó idő volt, letelepedtünk a spar előtti padok egyikére. A kis verebek egész a babakocsi elejéig, szó szerint Beni lábához repültek. Nem tudtam ellenállni nekik és szórtam oda egy kis morzsát. Gyermekem ezt látva követte a példámat. Nagyon aranyos volt!!!
Majd hazaérve nekiláttunk takarítani, hogy holnap méltóan fogadhassuk barátaimat. Szerencsére a portörlésben is kaptam gyors és fáradhatatlan segítséget. Az igaz, hogy nem csak a szekrény de Anya is le lett törölgetve, de hát fő a tisztaság.
Az ebéd a fincsi bableves volt, amit Apa főzött, és rizsfelfújt amit Anya készített. Mindenből enni kellett.
Ma pedig meglátogattak bennünket Hencsiék! Végre láttam a kis Antit!!! Nagyon cukor baba. Hihetetlen, hogy már ő is 8 hónapos. A gyerekek jól elvoltak, és végre tudunk kicsit beszélgetni külön mi lányok és a fiúk is. Szuper délelőtt volt. Mai fejemmel azt mondom, már nem kezdenék neki az ÁF-nek ha választhatnék, de akkor nem ismertem volna meg Henit és Nikit, és bizony nélkülünk nagy hiány lenne az életemben! Tehát ebben is igaza volt Králl tanárnőnek a gimiben, hogy minden mindennel összefügg :)

2010. június 22., kedd

20 hónap

Repül az idő, a kisfiam már 20 hónapos!!! Ma szuper, de eszméletlenül esős napot töltöttünk együtt :D Lassan vége lehetne ennek a monszunnak, és jöhetne a totális nyár. Ünnepi ebédül a friss krumplis tészta szolgált. Délután pedig elmentünk a Duna partra szemlélni a kajakosokat (csendesen irigykedtem). Aztán az eső ismét rákezdte így hazaszaladtunk.
Hogy legyen egy kis bosszúság is, ma kaptunk levelet két pályázattal kapcsolatban, hogy hiány pótolni kéne pár dolgot.. fuck!! Ez is megoldjuk, csak azértisnehogymár!!!

2010. június 21., hétfő

Megadeth

Tegnap volt szerencsénk részt venni, az évtized egyik legjelentősebb heavy metal koncertjén!
A Petőfi csarnokot már rég láttam ilyen tele lelkes rajongókkal. Persze azt már a bejutásnál megállapították többen, hogy a Metallica pólóban érkezetteket most azonnal haza kéne küldeni. De hát mindenki tévedhet alapon szemet hunytak efelett. Szerencsére még a hangulatcsináló vihar előtt beértünk, és zárójelben azért megjegyezném, ebből látszik, hogy a Megadeth igazán nagy zenekar, mert még odafönt is el tudták intézni, hogy a zene hangulatához méltó időjárás fogadjon bennünket.
7-kor volt kapunyitás, amit pontosan be is tartottak :) Odabent szinte rögtön kezdődött is a zúzás. A két előzenekar igazán kitett magáért, és szuper hangulatot biztosítottak. Csupa pörgős zene igazán felvillanyozva vártuk a lényeget :D
Az első pár szám alatt még a hangzás hagyott némi kívánni valót, de azt követően egy kő kemény koncertet kaptunk. Bevallom én nem tartozom az ős Megadethesek közé, de nagyon nagyon jól éreztem magam.


2010. június 18., péntek

Szexi vidámság!

Szerdán (2010.06. 16-án) volt szerencsém megtekinteni :D megérte!
Nem azt mondom, hogy ez film a filmtörténet egyik ékköve lett, de számomra szórakoztató, vidám és könnyed volt.

"Az otthonom magamban érem el"

Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. Vannak napok, amikor a legjobb szándékkal elkövetett dolgokból is csak fájdalom és baj lesz. Néha van ilyen.
Sajnos van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy szeretek mindenkinek megfelelni, még akkor is ha ezzel talán fontosabb dolgokat áldozok fel. Ennek nem lenne szabad engedni, s mégis olykor beleesem ebbe a hibába. Nem ér többet a karácsonyi vacsora, magánál a karácsonynál. Nem ér többet egy születésnap egy randinál.
Vajon mindenki rangsorol? Vagy vannak, akik csak hagyják megtörténni az eseményeket úgy, ahogy azt az élet hozza.
Ma megint olyan nap van, amikor szeretnék "Haza" menni.

2010. június 14., hétfő

Már egy hete csak a blogra gondolok

Hihetetlen milyen gyorsan el tud telni egy hét. A kullancsos sztori óta nem is írtam ...
A múlt hét eléggé eseménydúsra sikerült. Csütörtökön Jucus barátnőmnél volt "eresz el a hajam" buli. Mindenki vitt, amit tudott és nagyon vidámra sikerült a rekkenő meleg ellenére. Szerencsésen elértem az utolsó HÉV-et így még az éjszakázást kihagyva értem haza.
Péntekre beterveztük, hogy ellátogatunk a csodás XV. kerületbe, hogy szemre vételezzük az idei Újpalotai napokat, melyen már évek óta rendszerint részt veszünk. Azonban idén Anthy nagy ötlettel állt elő, hogy aludjunk is ott. Gyorsan összekaptuk a cuccunkat és már indultunk is. Anyu vigyázott a gyerekre, és mi lementünk, hogy belevessük magunkat a dínomdánomba. Sajna maga a rendezvény szerényebbre sikerült, mint az eddigi években, és a 600 Ft-os dodgem-et rablásnak érzem. Viszont hallgattunk Somló Tamás koncertet, ami nagyon jó volt, és utána még sétálgattunk a környéken. Kellemes volt az idő, és szuper volt kicsit ketten lenni, úgy mint a régi időkben.
Gyerkőc szerencsére végigaludta az éjszakát, bár hajnal 5-kor ébresztőt fújt, de apja meggyőzte róla, hogy aludni kéne még, és láss csodát a varázslat működött és még alhattunk 9-ig, ami tényleg ránk fért. Az egész napot odaát töltöttük, csak este jöttünk haza, jól kifáradva. De meg kellett állapítanom, hogy mindenütt jó de a legjobb tényleg itthon.
Nagyon örültem a spontán ötletnek és jó volt itthonról kicsit kimozdulni, ez a nap olyan volt, mintha egy hétvégére elmentünk volna :)
A vasárnapot azzal a minden kosszal beborító tevékenységgel töltöttem, hogy kipakoltam mindent, ami kidobásra vár, mivelhogy kedden lomtalanítás lesz. Anthy egész nap babázott, voltak C-ban és délután homokozni a máltai játszótéren. Mikor hazajöttek mindketten mentek is a kádba rögtön, a víz átláthatatlanná vált utánuk :D
Mindent összegezve remek hétvége volt!