2014. március 23., vasárnap

És a harmadik is bevégeztetett :)

Ismét csak azt érzem, újra és újra olvasom ezeket a könyveket, mindig mást tanulok belőle, mindig mást mond. Ez az én végtelen történetem :)

2014. március 4., kedd

Árvák hercege / The cider house rules

Hosszú évek óta szándékozom megnézni ezt a filmet, de valahogy eddig sosem jött össze. Aztán úgy egy hónapja az eszembe ötlött, rögtön megszereztem, hogy majd egyszer :) 
Aztán az élet úgy hozta, hogy a családon végig rohat, szó szerint, egy gyomorrontásos vírus betegség és kis időre magamra maradva rájöttem, elérkezett az idő :)

A filmről: 

Azt hiszem, máshogy láttam volna ezt a filmet az anyaság előtt. Több olyan lelki konfliktus van benne, melyen érdemes elgondolkozni...

Az egyik, igen, az abortusz minbenléte, oka, okozata. Az, hogy mennyire nem lehetünk képesek felmérni mindazt, ami egy gyerekkel jár (legalábbis én így éltem meg) Becsülöm azt is, aki képes kimondani azt is, hogy még nem áll készen erre. Most azt mondom, én nem tenném meg, de nem ítélkezhetem, mert eddig olyan szerencsés voltam, hogy felvállalhattam a gyerekeimet. De megéltem egy baba elvesztésének fájdalmét is, láttam a Kedvesem szemében ugyanazt, amit én éltem át. 
De, ahogy minden Nő más, minden terhesség, szülés más, így nem mernék általános véleményt mondani, csak azt, amit én tudok. 
Az az erő, felelősségtudat,  hogy képesek vagyunk-e felvállalni egy gyereket, a szülést, hogy mit jelent szülőnek lenni, túllépni az Egón, saját gyermeki létünkön, különleges folyamat. Valakinek hamar megy, van, akinek évekig tart, van, aki sosem tudja magát ezen túltenni. 
A film különlegessége számomra az, hogy mindkét oldalt megmutatja. A gyermekét, és a szülőét. 

“Children are most impressed with the importance of a moment when they witness a parent breaking the parents' own rule.” 

A másik ami megfogott a "semmit tenni" gondolata. Mert magam is hányszor tettem ezt, várni arra, hogy más hozzon meg döntéseket helyettem, várni, hogy majd lesz valahogy, nem felvállalni mindazt amit érzek, tudok, gondolok.Mert így könnyebb... 

“What is hardest to accept about the passage of time is that the people who once mattered the most to us wind up in parentheses.” 

Meg kell szereznem a könyvet is!