2015. február 28., szombat

Idei könyvek

Tavalyról volt két elmaradásom. Belefogtam a Gyűrűk urába, és ebből a Gyűrű szövetségén hamar túl is jutottam, ám a Két torony most kicsit jobban megfeküdte a gyomrom, mint gondoltam. De a végére értem, Frodó és a gyűrű szépen halad Mordor felé. Amúgy nem hittem, de azok a leírások a Holtlápról, és az azt követő utazásról, hátborzongatóan jó volt :) 

A másik befejezésre váró olvasmány Robert Forestertől (Erdész Róbert) A csapda c. trilógia első kötete. Ezt még a férjemmel kezdtük közösen, azonban az élet mindig úgy hozta, hogy alig-alig haladtunk, viszont miután kivégeztem a tornyokat, úgy döntöttem, hogy egyedül folytatom az utazást. Nagyon izgalmas könyv, ajánlom mindenkinek, de ha lehet egy javaslatom, ne esti olvasmánynak vegyék elő, mert úgy felpörgeti az adrenalit, hogy utána én mindig csak pislogtam a sötétben. 

A harmadik könyvet a férjemtől kaptam ajándékba. Az emlékek őre történet folytatása, lezáró kötete, sajnos a 2. részt még nem leltem meg. Az első részt érzem a legjobbnak, de ez szorosan a nyomában van, különösen azért értékeltem, és néha könnyeztem meg, mert egy anyáról szól, akitől elveszik a gyermekét, és hogy mi mindent meg tesz érte, hogy újra vele lehessen. 

2015. február 24., kedd

Homokóra

 Már régóta tervezem, hogy készítek valami homokórás sminket. Sajnos a hozzá való arany színű arcfesték még várat magára, de majd egyszer az is meglesz :) Most ennyi tellett tőlem :)



2015. február 22., vasárnap

:(



2003. november 8.

Ím, eltelt már három év
De a seb még mindig ég
Száz meg száz könny hullt
Valahol tán remény gyúlt.

Eljön mindig ez a nap az évben
Mikor gyertyát gyújtunk a sötétben
S emlékszünk rád,
Ki tett sok csodát.

Járom utam, mit az élet szánt nekem
Elbotlom százszor, ugye itt vagy velem?
Fekszem a porban, de fel kell kelni
Nem maradhatok itt, tovább kell menni.

Tanultam tőled sokat, de mégsem eleget
Nem tudom, hogy űzzem el a sötét felleget.
Gyermekként vigyáztál rám, vezetted lépteim
Most egyedül vagyok, nincs, ki fékezze vétkeim.

Hallom még utolsó sóhajod,
Nélküled sebzett madár vagyok.
Ki a jó, és ki az álnok?
Kik ellenségek, kik barátok?

Megyek egy úton, de jó irányba?
Nincs válasz a sok talányra.
Mesélték nekem száz mesét,
S én nem értem a lényegét?!

Megmaradni olyannak, amilyen vagyok
Nem elfelejteni, hogy még is ki vagyok.
Alkalmazkodni másokhoz
Az emberekhez, a világhoz…


Hosszú az élet, feladat vár még
Bonyodalmas ez a Végjáték.
Melyik a jó oldal, hova kell állni?
Melyik döntéssel fogok nagyot hibázni?

Te tudod a választ. Segíts, kérlek!
Leljem meg az Ösvényt, s hazaérjek.
Talán majd egyszer én is bölcsebb leszek,
S lesz egy lányom, ki én vezethetek.


Budapest, 2003. október 31.

2015. február 10., kedd

Emlék

...ezt még tanultam... mintha előző életemben lett volna... Emlékszem az egyik épületben állt egy öreg Bösendorfer... egészen tompa hangja volt, a pedálok is nehezen mozogtak... utáltam a versenyeket, amikre hordtak, csak azt a nagy zongorát szerettem, de azon csak azok játszhattak, akik mentek versenyre.. ezért beálltam a sorba. De megengedték, hogy délutánonként odamehessek gyakorolni... Elhúztam a vastag függönyöket, besurrantam, még villanyt sem oltottam, csak ültem a félhomályban és játszottam.


2015. február 4., szerda

Extreme make up part 2.

Most egy kicsit más jellegű sminkkel próbákoztam, még mindig gondban vagyok azzal, hogy milyen eszközzel érdemes inkább dolgozni, ez most jelentem egy szemcerka volt. A mintát előzőleg végigogondoltam, meg rajzoltam is egy hasonlót, de sajnos nem sikerült olyan aprólékosra. Az alapozáshoz a bőrömnél némileg világosabb színű, krém állagú alapozót használtam, nagyon kedvelem ezeket, mert jól szétoszlathatóak a bőrön. A szememet fekete tússal és szemceruzával húztam ki. A magam részéről a főbb vonalakat igyekeztem szimmetrikusan rajzolni, a többi elég volt, ha nagyjából hasonlít. A számon pedig élénk színű csillámos szájfény van, amit személy szerint sosem viselnék, de kaptam egyszer, és gondoltam próba szerencse... A képen szerintem jobban mutat, mint egy matt, amiket amúgy preferálok. A homlokomon és az államon lévő nagyobb mintákkal nem vagyok kibékülve, azokat még nagyon kell gyakrolni, de remélem idővel jobb lesz. 

2015. február 3., kedd

Hangulat


Amikor nem akarod hallani a külvilág zaját,
Amikor nem akarod érteni az emberek mocskát,
Amikor sírnál csak mert ők nem látják, mi a lényeg,
Amikor eltéped a remény utolsó, vékony fonalát...

Ülsz távol a térben, kavarogsz mint a hideg por,
Félsz, mert tudod jön egy perc, mikor vissza kell térned,
Égsz, széttépi lelked a vágy, hogy láttasd a többi ostávával
Hanyatlasz, mert agyadat már szétmarta az igazság sava...

Sötétség rejtsd el minden könnyem
Sötétség feledtesd el velem
Sötétség tartsd meg önmagamban
Engedj élnem, szabad gondolattal.