2012. július 29., vasárnap

Az elsők :)

Homokember

Tegnap végre elolvastam E. T. A. Hoffmann A homokember című novelláját, nagyon ütős, ijesztő, és egyben elgondolkodtató, de azért az Aranyvirágcserép még mindig fáj... lehet újra kéne olvasni azt is.

"Csak addig létezik, addig munkálkodik, ameddig hiszel benne; hatalma a te hited... ha már kiszolgáltattuk magunkat ama sötét lelki hatalomnak, ez a hatalom gyakran mindenféle, külvilágbeli mintákból vett, idegen alakokat is ölthet a képzeletünkben, s már csak az kell, hogy mi lángra lobbantsuk azt a szellemet, amelyből bűvös kábulatban azt hisszük, hogy abból az idegenből magából szól. Pedig nem más az,mint tulajdon énünk fantomja, s a vele való bensőséges rokonság, kedélyünkre gyakorolt roppant hatása a pokol mélyére taszít, vagy a mennyek felé emel bennünket."

Íme néhány dal, amit ez a figura ihletett:



2012. július 27., péntek

6-7.

A hatodik könyv még július 16-án került befejezésre, csak eddig nem írtam be: Orson Scott Cardtól az Ender árnyéka. Szuper olvasmány, üt mint Card általában, ajánlom mindenkinek :) az ember istent játszik gondolatának újbóli felbukkanása, csodás!
Íme egy kis idézet belőle:

"We could live forever, if we were willing to be stupid the whole time."
"Surely you're not saying that God had to choose between long life and intelligence for human beings!"
"It's there in your own Bible, Carlotta. Two trees knowledge and life. You eat of the tree of knowledge, and you will surely die. You eat of the tree of life, and you remain a child in the garden forever, undying."


Az idei hetedik, milyen meglepő: Orson Scott Card A hetedik fiú, ezt szervezni sem lehetett volna jobban :D A könyv világa, hangulata ijesztő és vonzó egyben. A babonaság szembeállítva a katolicizmus bigottságával, és mégis valahol annak a keresése, hogy mi is az Igazság? Mi a jó és mi a gonosz, s, hogy lehet valaki jóhiszemű, mégis milyen könnyen megtéveszthető...

“I went to the Garden of Love,
And saw what I never had seen:
A chapel was built in the midst,
Where I used to play on the green.

And the gates of this chapel were shut,
And ‘Thou shalt not’ writ over the door,
So I turned to the Garden of Love,
That so many sweet flowers bore,

And I saw it was filled with graves,
And tomb-stones where flowers should be:
And priests in black gowns were walking their rounds,
And binding with briars my joys and desires.”

Néha sz...r dolgok történnek /Shit happens

Van az, amikor visszasírod a szürke hétköznapokat... hm ma is egy ilyen nap van. Pedig minden jól indult. Kicsit borongós az idő, de sebaj, mert egész héten ezt vártam, hogy végre mehessek táncolni.
Van, hogy szembe kell nézned a démonjaiddal, és van, amikor azt hiszed már nem tudnak megrémíteni, megsebezni, és aztán egyszer csak ott van, és nem tudsz mit tenni. DE valahol úgy érzem én ma mégis győztem, mert nem maradtam, nem tettem ki magam egy "élménynek", ami után nem alszom, nem vagyok nyugodt, bármi más, hanem felálltam és kijöttem. Régen még még ott maradtam volna mert a kedves kért, ugyan csak ezt, vagy azt nézd meg. Maradtam, és féltem, sírtam és fájt minden. De ma már volt elég erőm felállni, és kijönni, azt hiszem a megkönnyebbülés, a felismerés, hogy ezt minden következmény nélkül megtehetem, ez fakasztott könnyekre. De ettől még az élmény itt van velem...






2012. július 11., szerda

Szép :)

BARÁT/ FRIEND


Ez tegnap érkezett :) El sem tudom mondani, mennyire hiányzik! / Yesterday I got this :) I can't tell how much I miss her.

"Each friend represents a world in us, a world possibly not born until they arrive, and it is only by this meeting that a new world is born."
- Anais Nin

2012. július 6., péntek

Egy kis hangulat

Mert már szóvá lett téve, hogy rég írtam :) Ennek sok oka van, többek közt, hogy a jó lelkiállapot mindig kevés íráshoz vezet, és mostanában kimondottan jó minden.
Nincs itthon a pici fiam, nagyon hiányzik, most minden szeretetemet a lányra borítom, szerintem már elege van belőlem, lehet jövő héten engem küldenek el valahova, hogy ő kipihenje magát.
Persze pörögnek az események, rengeteg az elintéznivaló, és úgy néz ki semminek sincs sosem vége. Bármennyire is elhatározzuk, hogy ha nem lesz itthon legalább az egyik gyerek, igyekszünk kicsit pihenni is, de sosem sikerült...
Persze lassan egy hete perzselő meleg van, és mi itthon ülünk, de majd holnap :) irány a Római, reméljük össze is jön.
Végre lett új szemüvegem, nem valami gagyi, végre valami használható. Remélem sokáig élvezhetem a társaságát :) Aztán ki tudja, ha beválik elmegyek és veszek még egyet, legyen tartalék, mert az ugye az én esetemben sosem árt.

És, csak, hogy minden fontos eseménynek legyen nyoma, csak röviden annyit, hogy: szeretjük a nagy tévéket!