2011. április 29., péntek

Már csak 40 nap és megvan a hatodik!

Tegnap este kiolvastam, és már meg is szerezte nekem kedvenc férjem a folytatásokat, igaz csak angolul, de remélem így is boldogulni fogok vele. A filmet újra szeretném megnézni, hogy felelevenítsem, mennyi köze is van a könyvhöz, habár arra rá kellett ébrednem, hogy ez a kötet a filmnek csupán a fele, tehát egyszerre többet olvasztottak egy moziba. Sajnos félek így sok fontos részlet elsikkadt.
Mindenesetre szórakoztató, néhol elborzasztó gyerekkönyv, és ajánlom mindenkinek!

Ami a címben szereplő másik infót jelenti, mindjárt itt a kislányom!!! Nagyon félek, és nagyon várom egyszerre. Tudom, hogy nehéz lesz, de azt is, hogy nem lehetetlen feladat.

2011. április 25., hétfő

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!


És 2011. locsolóversikéje:
Profilodon jártam,
kommenteltem, lájktam.
Kölnire nincs pénzem,
megböklek... oszt léptem.

2011. április 18., hétfő

Ötödik és már csak 51 nap :)

Tegnap elolvastam az idei ötödik könyvem, ismét DL, azonban ezt már nem az eredeti írópáros alkotta meg és sajnos ez a történeten is érződött. Azt hiszem van az a bizonyos balladai homály, amit nem mindig érdemes feszegetni. Vannak karakterek, akiket úgy jó meghagyni, hogy körbelengje őket az misztikum. De ha leírunk minden napot az életéből már elveszti a varázsát. Azt hiszem Kitiara esetében is ez történt. Bár az is igaz, nem igazán tudom elképzelni, hogy e regényben megjelenő nőből, hogy a fenében is lehetne az a harcos asszony, akivé később érik. De a lényeg, egynek ez a könyv sem volt rossz, szórakoztató a maga módján.

A következő "áldozatom" A katlan titka Kathlyn Lasky-től, melyből az Őrzők legendája c. film készült, mely kisebb nagyobb elismerésnek örvend a nézők körében. Nekem személy szerint tetszett a történet, ezért is vállaltam be, hogy nekiveselkedem. Remélem nem fogok csalódni.

Más:
Hihetetlen, hogy repül az idő. Nem rég még abbéli félelmemet írtam ide, hogy tartok tőle, hogy fog menni a munkába állás, és most íme már csak két hét, és szabadságon leszek, hogy várhassam a baba érkezését. Amikor januárban arról gondolkoztam, hogy fog ez nekem menni nem hittem, hogy ilyen jó érzés lesz. Ez természetesen köszönhető egyrészt a kollegáim kedves, odafigyelő hozzáállásának, illetve a családomnak, akik megviselve, de nagyon jól kezelték a rám-rám törő fáradság hisztit. Az mondjuk egyre inkább jellemző rám, hogy egy fárasztó nap után hazaesve, gyakorlatilag elalszom, és még arra sem emlékszem pontosan, hogy kerültem ágyba. De az új jövevény folyamatosan gondoskodik arról, hogy egy percre se feledkezzek meg Róla és itt a kisfiam, aki szintén teljes odafigyelésre vágyik. Nehéz ügy, de jó érzés "fontosnak" lenni. Ezúton is köszönöm mindenkinek, mert az elmúlt hónapok sokat jelentettek nekem. Egyfelől önbizalmat merítettem belőle, és erre azt hiszem nagy szükségem volt, másfelől új arcát ismertem meg embereknek, ami mindig hasznos. Egyszóval köszönöm!

Remélem mindenki úgy készül a húsvétra mint én :D