Judit barátnőmet már hat éves korom óta ismerem. Eleinte korántsem voltunk jóban, aztán az évek múlásával valahogyan mégis kialakult barátságunk, mely mára már azt hiszem nélkülözhetetlen része az életemnek. Ő azon kevesek egyike, aki valóban mindent tud rólam, legyen az ciki, vagy vidám dolog. Nem szeretném ide leírni mások nagy gondolatait arról, mi a barátság, vagy valakit mi tesz baráttá. A saját elméletemet szeretném megosztani. Számomra az a Barát, aki valóban együtt örül veled, amikor sikeres, boldog vagy, és, aki meglátja benned a jót és szépet életed legsötétebb napján is, aki nem fél tükröt tartani eléd, mert tudja ez csak erősebbé teszi a kapcsot, amit összefűz.
Hogy ezt miért is volt fontos ilyen hosszan részletezni?
A hideg októberrel együtt beköszöntött a munka ideje is. Tegnap volt szerencsém részt venni egy fantasztikus megnyitón. A Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS), immár 4 éve szorgosan dolgozik azon, hogy látássérülésről függetlenül bárki a legkülönfélébb sportokat próbálhassa ki, illetve gyakorolhassa azt minél sűrűbben. A tegnapi nap egy hatalmas lépés volt számukra a siker útján, hiszen sikerült hivatalosan is megnyitni egy klubhelyiséget, ahol kondiképek, gerincjóga stb. várják azokat a sportolni vágyó látássérülteket, önkénteseket, érdeklődőket, akik rászánják az idejüket önmagukra.
Elmondani sem tudom, milyen boldog vagyok, hogy részt vehettem ennek az eseménynek a megszervezésében, és lebonyolításában. Tényleg imádok rendezvény-szervezgetni, de ez még különlegesebb volt, mert annyi más embert tehetünk így boldoggá. Lehet, hogy ez nyálasan, negédesen hangzik, de mégis így van. Csodálatos volt látni, hogy azok az emberek, akik valóban a semmiből teremtették ezt az egyesületet, hosszú évek megfeszített munkájával, most ott állnak, és nyilatkozhatnak a sajtónak, elmondhatják mennyire fontos ez a helyiség. Remélem lesznek olyanok, akik a híradóban, újságban látottak, hallottak alapján megkeresik őket, támogatást nyújtanak számukra.
Hogy mindez, hogy kapcsolódik Judit barátnőmhöz, nos úgy, hogy ő a LÁSS elnöke, ő az, aki a legtöbbet dolgozott mindezért. Nagyon büszke vagyok Rá!
Az egyik ott elhangzott gondolatot szeretném én is itt rögzíteni, mert talán ez az, ami az én életemet is végletesen meghatározza: Nem csak a társadalomnak szükséges nyitni a látássérültek felé, hanem maguknak a látássérülteknek KELL nyitni a világ felé, hogy tudja meg mindenki, így is lehet teljes életet élni. Példát kell mutatnunk, hogy "még így is" bármilyen akadályt le lehet győzni.
Hogy ezt miért is volt fontos ilyen hosszan részletezni?
A hideg októberrel együtt beköszöntött a munka ideje is. Tegnap volt szerencsém részt venni egy fantasztikus megnyitón. A Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS), immár 4 éve szorgosan dolgozik azon, hogy látássérülésről függetlenül bárki a legkülönfélébb sportokat próbálhassa ki, illetve gyakorolhassa azt minél sűrűbben. A tegnapi nap egy hatalmas lépés volt számukra a siker útján, hiszen sikerült hivatalosan is megnyitni egy klubhelyiséget, ahol kondiképek, gerincjóga stb. várják azokat a sportolni vágyó látássérülteket, önkénteseket, érdeklődőket, akik rászánják az idejüket önmagukra.
Elmondani sem tudom, milyen boldog vagyok, hogy részt vehettem ennek az eseménynek a megszervezésében, és lebonyolításában. Tényleg imádok rendezvény-szervezgetni, de ez még különlegesebb volt, mert annyi más embert tehetünk így boldoggá. Lehet, hogy ez nyálasan, negédesen hangzik, de mégis így van. Csodálatos volt látni, hogy azok az emberek, akik valóban a semmiből teremtették ezt az egyesületet, hosszú évek megfeszített munkájával, most ott állnak, és nyilatkozhatnak a sajtónak, elmondhatják mennyire fontos ez a helyiség. Remélem lesznek olyanok, akik a híradóban, újságban látottak, hallottak alapján megkeresik őket, támogatást nyújtanak számukra.
Hogy mindez, hogy kapcsolódik Judit barátnőmhöz, nos úgy, hogy ő a LÁSS elnöke, ő az, aki a legtöbbet dolgozott mindezért. Nagyon büszke vagyok Rá!
Az egyik ott elhangzott gondolatot szeretném én is itt rögzíteni, mert talán ez az, ami az én életemet is végletesen meghatározza: Nem csak a társadalomnak szükséges nyitni a látássérültek felé, hanem maguknak a látássérülteknek KELL nyitni a világ felé, hogy tudja meg mindenki, így is lehet teljes életet élni. Példát kell mutatnunk, hogy "még így is" bármilyen akadályt le lehet győzni.
Amikor az iskolával sikerült Angilába mennetek egy pár napra és hallottam az elbeszéléseteket, hogy ott mi mindent sportolhatnak a látássérültek, sajnáltam, hogy Nektek itthon nincs rá lehetőségetek. Talán ez a klub segít egy kicsit felzárkózni a "nagy nyugathoz" s tényleg teljesebb életet élni.
VálaszTörlés