Peregnek a napok

Úgy fogy az idő, már mindjárt itt a hétvége, és még annyi a tennivaló. Vasárnap anyósomék elviszik Benit magukkal egy hétre. Eddig úgy éreztem remek ötlet, de azért most már kezdek kicsit félni, hogy nem megy majd ez olyan egyszerűen. Nem is olyan könnyű elengedni ezt a nagy kék szemű babát, aki csak úgy odajön hozzám, és megölelget. Ma már elkezdtem beszerezni a legszükségesebbeket (kalcium, kullancs ellen spricc, pelus). Ma a délelőtt házimunkával telt (mosás, paprikás krumpli főzés, teregetés, ágyhúzás). Miután Beni felkelt és megebédelt, lementünk vásárolni, majd kiengesztelésképp, hogy délelőtt nem tudtam vele játszani olyan sokat, lementünk játszótérre, motorral. A motorozással nem is volt különösebb probléma, egyre jobban megy neki, viszont a homokozóban csak ücsörgött, nézelődött. Kicsit meglepte a tömeg, engem meg az anyukák viselkedése, pedig már lett volna időm beleszokni. Az egyik anyuka csak félszemmel figyelt a kislányára, az sokkal fontosabb volt, hogy a barátnőkkel megossza a mindennapok gondját, közben a kislány ezerrel szórta a homokot mindenki másra, és mindenki máson élte ki a "nem figyelnek rám" agresszióját. Egy másik anyuka pedig teljesen kikelt magából mikor egy kisfiú (aki alig látszott még ki a homokozóból megsenderítette egy lapát homokkal. Hát igen, erre sajna fel kell készülni, a homokozóban homokos lesz az ember lánya is.
Este Anthy még hazaért mielőtt lefektettem volna a kicsit, aki már az apja kopogtatása után rögtön rám meresztette nagy boci szemeit, hogy "Apa?", és mikor mondtam neki, hogy igen Apa jött haza, hát azt a mosolyt látni kell :)
A nap lezárásaként lementem futni egyet, és mindössze 3/4 óra alatt megjártam a partot. Ma először jutott eszembe, hogy lehet eljön az idő, hogy már egy oda-vissza út nem lesz elég, ahhoz, hogy kipurcanjak. Bevallom: NAGYON JÓ ÉRZÉS!
Holnap már július, és ez egyben azt is jelenti, hogy eljött tesómnak az idő, hogy záróvizsgázzon, ezúton is egy nagy kalappal ;)
Ezt a zenét küldöm Neki, de persze Anyunak is, mert ő az első kedves olvasóm :)
Saint Saens: Az állatok farsangja - Akvárium

Zene, amit most hallgatok

Blind Guardian - Imaginations from the Other Side

Ejtőernyős a buszon és a harkály

A mai nap amilyen punnyadtan indult olyan szuper kis vasárnappá nőtte ki magát. Reggel kimásztam az ágyból Benihez, de sokáig nem tudtam merre van az előre. Anthy is lassan felkelt, majd levitte a gyerkőcöt motorozni. Addig én itthon tettem-vettem. Mikor a fiúk hazajöttek következett az ebéd, majd Beni aludt egy nagyot. Délután kicsit nyűgös voltam, mert nagyon elkezdett fájni a fejem, gondolom ettől a szuper időtől. Ma sem tudta eldönteni sem Derű néni sem Ború bácsi, hogy ki is jöjjön ki a házból. Anthy úgy döntött elviszi Benit, hűen magamhoz az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy csatlakozom hozzájuk :) De megérte. Elmentünk a dunakeszi Mindenegyben-be (auchan, decathlon, bauhaus stb). Anthy és gyerkőc le is ragadtak a középen jól elhelyezett játszótéren, míg én elmentem cipőt nézegetni. Sajnos hiába voltam először nagyon lelkes, hogy három nagy cipőboltban csak találok valamit, de ez kérem szépen tévedés. Kiábrándulásom után még ellátogattunk a bauhausba az erkélyre padot nézni, illetve a decathlonba Beninek esőkabátért. Vicces volt, hogy egy 3-6 éveseknek való kabátot vettünk neki... Szó szerint majd belenő. Viszont most ha felhajtjuk az ujját jó neki, és ha a babakocsiban ül, a lába sem ázik meg esőben. Ó és mindezt egész barátságos 1700 Ft-ért. A túra végén jött az auchan, gyorsan és hatékonyan :) Szerencsére a hazafelé tartó buszra sem kellett sokat várni. Viszont váratlan fordulatként már itt nálunk a Coránál (csak hogy a bevásárlóközpontoknál maradjak) a busz majdnem elütött egy siklóernyőst!!! Valószínűleg ők sem egészen így gondolták a landolást. De a történet végül is "happy end"-el végződött. Az ernyős kikerülte a buszt, sokáig előttünk ment, majd a hegy felé vette az irányt. Ettől a látványtól mindenki lepadlózott. Beni már kellően nyűgös volt, mire a telepre értünk, de azért hősiesen viselte az út megpróbáltatásait. A jövőbeni bölcsie előtt az egyik fa oldalán megpillantottunk egy harkályt. Mire bármiféle telefont előszedtünk, hogy a látványt rögzíthessük, addigra a jelenésnek vége is volt, de úgy gondoltam mindenképp meg kell örökítenem. Még sosem láttam ilyen közelről fadokit.
Nagyon örülök, hogy nem maradtam itthon magamnak punnyadni, nagyon jól éreztem magam a pasikkal. Már egész kezdek hozzászokni, hogy Anthynak néha igaza van :P

Futás

Tegnap este kikukkantva az ablakon úgy döntöttem mégis megyek futni. Most már lassan 4 hónapja űzöm ezt. Hébe-hóba tornáztam is, de kiszabadulni a lakásból este, sötétben, na ez nekem való. Legtöbbször Orsi barátnőm kísér el, és tartja bennem rendületlenül a lelket. Na meg persze ez remek alkalom arra is, hogy kibeszéljük mindent, amúgy női módra. Orsi jelenleg egy cukrázdában dolgozik, ezért nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy a 12 órás ácsorgás után még lesz kedve velem rohangálni, de szerencsésen tévedtem. Ő életem egyik olyan szereplője, akire elmondható, hogy minden percben ÉL. Belevág olyan dolgokba, melyekről a szegény halandó valóban csak álmodik. Persze a szegény halandó is megtehetné, csak azt hiszem kevesekben van meg az a bátorság és főképp kurázsi az élethez, ami benne már gimi óta megvan (lehet előbb is ott volt, de akkor még nem tudtam róla :P).
A lényeg, hogy jött egy telefon, hogy várjam meg és jön velem futni. Egyre jobban szeretem a futást. Egyrészt mert ilyenkor lemegyünk a Duna partra, ami a szúnyogok hada ellenére gyönyörű ilyenkor! A lámpasorok között futunk, miközben lent csöndesen hömpölyög a víz. A sok eső miatt a fák többsége a parton még mindig vízben áll, de ettől csak még hangulatosabb. Megint rengeteget beszélgettünk, jó fél 12 volt, mire hazaértem, de megérte. Néha kell egy kis kikapcsolódás, néha jó nem a gyerekről beszélni, még ha el sem tudok képzelni ennél szebb feladatot, amit az élettől kaphattam.
Néha egyedül vágok neki, és ilyenkor a legelképesztőbb kombinációban zúg a fülembe a zene. A filmzenétől a metálon át a hastánczenéig. A lényeg, hogy lendületet adjon.

Napi zene part 2.

 

Nothing can move me when I'm fading
Slowly turning into air
No one can see me when I'm hiding
Somewhere beyond reality
I'm drifting away to my own landscape
Floating on the rivers of despair
And when the world upon my shoulders wears too heavy
I let it slip away
I am safe here
Inside my white darkness
Problems don't bother me in here
All alone here, a world in white darkness
The one place to where I always will return
Always will return
I won't deny that I am tempted
To stay here and to never ever leave
But to go where for good I need a reason
A battle impossible to win
Nowadays I'm stronger, feeling more secure
Dealing with my problems that I've had before
I've finally found the harmony I need in life
I need to be awake, don't let it wither away
We all have dark days in our lives
There will always be the moments when life has no mercy
Any loved ones will believe him
Before we die
I am safe here
Inside my white darkness
Problems don't bother me in here
All alone here, a world in white darkness
The one place to where I always will return
Always will return 

Azért vannak a jóbarátok!

Tegnap két dologra tanítottam meg a fiam: 1. verebet etetni 2. port törölgetni
A reggeli rutint követően lementünk némi reggelit beszerezni a Csobánka téri pékségbe. Mivel egész jó idő volt, letelepedtünk a spar előtti padok egyikére. A kis verebek egész a babakocsi elejéig, szó szerint Beni lábához repültek. Nem tudtam ellenállni nekik és szórtam oda egy kis morzsát. Gyermekem ezt látva követte a példámat. Nagyon aranyos volt!!!
Majd hazaérve nekiláttunk takarítani, hogy holnap méltóan fogadhassuk barátaimat. Szerencsére a portörlésben is kaptam gyors és fáradhatatlan segítséget. Az igaz, hogy nem csak a szekrény de Anya is le lett törölgetve, de hát fő a tisztaság.
Az ebéd a fincsi bableves volt, amit Apa főzött, és rizsfelfújt amit Anya készített. Mindenből enni kellett.
Ma pedig meglátogattak bennünket Hencsiék! Végre láttam a kis Antit!!! Nagyon cukor baba. Hihetetlen, hogy már ő is 8 hónapos. A gyerekek jól elvoltak, és végre tudunk kicsit beszélgetni külön mi lányok és a fiúk is. Szuper délelőtt volt. Mai fejemmel azt mondom, már nem kezdenék neki az ÁF-nek ha választhatnék, de akkor nem ismertem volna meg Henit és Nikit, és bizony nélkülünk nagy hiány lenne az életemben! Tehát ebben is igaza volt Králl tanárnőnek a gimiben, hogy minden mindennel összefügg :)

20 hónap

Repül az idő, a kisfiam már 20 hónapos!!! Ma szuper, de eszméletlenül esős napot töltöttünk együtt :D Lassan vége lehetne ennek a monszunnak, és jöhetne a totális nyár. Ünnepi ebédül a friss krumplis tészta szolgált. Délután pedig elmentünk a Duna partra szemlélni a kajakosokat (csendesen irigykedtem). Aztán az eső ismét rákezdte így hazaszaladtunk.
Hogy legyen egy kis bosszúság is, ma kaptunk levelet két pályázattal kapcsolatban, hogy hiány pótolni kéne pár dolgot.. fuck!! Ez is megoldjuk, csak azértisnehogymár!!!

Megadeth

Tegnap volt szerencsénk részt venni, az évtized egyik legjelentősebb heavy metal koncertjén!
A Petőfi csarnokot már rég láttam ilyen tele lelkes rajongókkal. Persze azt már a bejutásnál megállapították többen, hogy a Metallica pólóban érkezetteket most azonnal haza kéne küldeni. De hát mindenki tévedhet alapon szemet hunytak efelett. Szerencsére még a hangulatcsináló vihar előtt beértünk, és zárójelben azért megjegyezném, ebből látszik, hogy a Megadeth igazán nagy zenekar, mert még odafönt is el tudták intézni, hogy a zene hangulatához méltó időjárás fogadjon bennünket.
7-kor volt kapunyitás, amit pontosan be is tartottak :) Odabent szinte rögtön kezdődött is a zúzás. A két előzenekar igazán kitett magáért, és szuper hangulatot biztosítottak. Csupa pörgős zene igazán felvillanyozva vártuk a lényeget :D
Az első pár szám alatt még a hangzás hagyott némi kívánni valót, de azt követően egy kő kemény koncertet kaptunk. Bevallom én nem tartozom az ős Megadethesek közé, de nagyon nagyon jól éreztem magam.

I'll be right there I'll never leave!

Annak, akire a fenti idézet igaz! Köszönöm, hogy ma alhattam :)

Szexi vidámság!

Szerdán (2010.06. 16-án) volt szerencsém megtekinteni :D megérte!
Nem azt mondom, hogy ez film a filmtörténet egyik ékköve lett, de számomra szórakoztató, vidám és könnyed volt.

"Az otthonom magamban érem el"

Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. Vannak napok, amikor a legjobb szándékkal elkövetett dolgokból is csak fájdalom és baj lesz. Néha van ilyen.
Sajnos van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy szeretek mindenkinek megfelelni, még akkor is ha ezzel talán fontosabb dolgokat áldozok fel. Ennek nem lenne szabad engedni, s mégis olykor beleesem ebbe a hibába. Nem ér többet a karácsonyi vacsora, magánál a karácsonynál. Nem ér többet egy születésnap egy randinál.
Vajon mindenki rangsorol? Vagy vannak, akik csak hagyják megtörténni az eseményeket úgy, ahogy azt az élet hozza.
Ma megint olyan nap van, amikor szeretnék "Haza" menni.

Már egy hete csak a blogra gondolok

Hihetetlen milyen gyorsan el tud telni egy hét. A kullancsos sztori óta nem is írtam ...
A múlt hét eléggé eseménydúsra sikerült. Csütörtökön Jucus barátnőmnél volt "eresz el a hajam" buli. Mindenki vitt, amit tudott és nagyon vidámra sikerült a rekkenő meleg ellenére. Szerencsésen elértem az utolsó HÉV-et így még az éjszakázást kihagyva értem haza.
Péntekre beterveztük, hogy ellátogatunk a csodás XV. kerületbe, hogy szemre vételezzük az idei Újpalotai napokat, melyen már évek óta rendszerint részt veszünk. Azonban idén Anthy nagy ötlettel állt elő, hogy aludjunk is ott. Gyorsan összekaptuk a cuccunkat és már indultunk is. Anyu vigyázott a gyerekre, és mi lementünk, hogy belevessük magunkat a dínomdánomba. Sajna maga a rendezvény szerényebbre sikerült, mint az eddigi években, és a 600 Ft-os dodgem-et rablásnak érzem. Viszont hallgattunk Somló Tamás koncertet, ami nagyon jó volt, és utána még sétálgattunk a környéken. Kellemes volt az idő, és szuper volt kicsit ketten lenni, úgy mint a régi időkben.
Gyerkőc szerencsére végigaludta az éjszakát, bár hajnal 5-kor ébresztőt fújt, de apja meggyőzte róla, hogy aludni kéne még, és láss csodát a varázslat működött és még alhattunk 9-ig, ami tényleg ránk fért. Az egész napot odaát töltöttük, csak este jöttünk haza, jól kifáradva. De meg kellett állapítanom, hogy mindenütt jó de a legjobb tényleg itthon.
Nagyon örültem a spontán ötletnek és jó volt itthonról kicsit kimozdulni, ez a nap olyan volt, mintha egy hétvégére elmentünk volna :)
A vasárnapot azzal a minden kosszal beborító tevékenységgel töltöttem, hogy kipakoltam mindent, ami kidobásra vár, mivelhogy kedden lomtalanítás lesz. Anthy egész nap babázott, voltak C-ban és délután homokozni a máltai játszótéren. Mikor hazajöttek mindketten mentek is a kádba rögtön, a víz átláthatatlanná vált utánuk :D
Mindent összegezve remek hétvége volt!

Napi zene

WALL-E

Kullancs

Nos, ami mai napot illet, az még tegnap kezdődött. Este már éreztem, hogy valami nincs rendben... Hasfájás, hányinger stb. Egész éjjel szemlélődtem és agonzáltam mellesleg. Reggel mondtam is Anthynak, hogy ma maradjon itthon, hát nem okoztam vele osztatlan sikert. De nagyon nagyon rendes volt, vigyázott ma a picurra. Délután volt szerencsém megismerkedni az új háziorvossal, aki nagyon szimpi, és elég alaposnak is tűnik. Egy ilyen gyomorrontásból nem is csinálnék ilyen nagy patáliát, ha május 15-én nem lett volna alkalmam kullancselvtárssal találkozni. De ő is ott volt és én is, és hát miért ne mászott volna belém a kis szemét.
Anthy már kiokosodott agyvelőgyulladásból, én nem merek ennek sem utánaolvasni, mert tuti minden tünetet rögtön produkálni is fogok.
Úgyhogy végre itt a nyár, és az árvíz, ennek örömére én meg itthon fetrengtem. Remélem holnapra elmúlik az egész és babázhatok megint. A játszótéren ma olyan jó kis színe lett, el is fáradt a lelkem hamar. Holnap biztos jó korán lesz ébresztő.

Children of Dune

Erről a zenéről most már mindig a Zempléni túra fog az eszembe jutni, és az, hogy Szántó milyen messze van Aranyostól :) Ez a zene a kitartás dala!

Új nap, új ost! / New day, new soundtrack

Ma szuper napunk volt! Reggel 7 óra ébredés... szép lassan. Majd frissen gyorsan.. kimentünk a Pecsába a bolhára na vajh miért??? Azonban Anthy talált nekem is és magának is egy-egy könyvet. Így sikerült szert tennünk a Maja papok titkai-ra és a Dragonlance Legendák első kötetére, nyammm! Anthy szerint függő vagyok, vajon mért mondja ezt :o :D Ezen kívül megragadva a remek lehetőséget, hogy kint múlatjuk az időt a ligetben megvettük a Megadeth koncertre is a jegyet. Gyönyörű idő volt végre!! Volt is kint valami happening, de kaptunk ING ingyen lufit, amit kölök annak rendje s módja szerint le is amortizált, illetve simogattunk pónit. Gyermekünk kezdeti lelkesedése hamar elmúlt, és szegény a napközbeni alvást apa vállán osztotta be, ami nem meglepő módon kevésnek bizonyult estére.

Hazaérve ebéd után pihenő következett, 1000 hála Apa, Anthy és gyerkőc lementek kerekezni egyet. Miután felébredtem közösen is tettünk egy sétát kis gazdaságos árpádsávosunkhoz (Tesco expressz). Haza már sietni kellett a nyüglődés miatt, majd gyors fürdés és tente a babának. Mi adva az egészséges vidámságnak megnéztük a 6 nap 7 éjszakát, és még mindig imádom ezt a filmet.
Lett egy egész dvd-nyi új filmzeném olyan gyöngyszemekkel mint pl:
Music And Lyrics OST [2007] - Adam Schlesinger
Hello Dolly OST [1969] - Jerry Herman
O Brother, Where Art Thou OST [2000] - Various Artists
The Time Machine Collection OST [1960] - Russell Garcia

Köszönet érte ezúton is!

...

 It was a great day. We woke up at 7... woooow not so fast :) Then we go to the Petőfi Hall, to the flea market. For what?! Yep, for cheap dvds. Then Anthy found one book for himself (V. A. Kuzmiscsev) and one for me (Dragonlance Legends: Time of the twins). He told me I"m really crazy about it.... I don't understand him :DDDD We were at the Hall, so we bought the tickets to the Megadeth concert. The weather was amazing and my son got a balloon from the ING. In the afternoon we took a walk again to the TESCO. At the evening we watched one of my favourite movie 6 days 7 nights, love it! 

And I dawnload a lot of new soundtracks.

Ébredés / Awakening

Itt ülök csendes magányomban. Gyerek már alszik, Anthy még nem ért haza munkából, így arra gondoltam írok tovább. Ez első nekifutásnak elég könnyűnek ígérkezett, aztán majd elválik értelmes lesz-e.
Az jutott eszembe írok néhány sort magamról, eddigi életemről.
Budapesten láttam meg a napvilágot, és azóta is itt élek. Ebbe a nagy világ nézegetésbe valószínűleg kissé bele is feledkeztem a születés alatt, mert azóta, hogy ezen a világon járok nem szeretem a fényt. Elég különleges szembetegségemnek köszönhetően szó szerint sötéten látom a világot, legalábbis a sötétség az, amit kedvelek belőle. Körülbelül 20 évébe telt az orvostudománynak mire kitaláltak valami kézzelfogható magyarázatot arra, miért látok így. Születési rendellenesség, és a konkrét probléma, hogy nem működnek a szememben a csapoknak nevezett érzékelő sejtek. Hogy ez miért fontos, nos elég fontos ha azt vesszük minden nap minden órájában szembesülök azzal, hogy jó lenne, ha jó lenne a szemem :) De nem panaszkodom, lehet vele élni, néha nehéz. No, folytatom.
5 évvel ezelőttig édesanyámmal és öcsémmel együtt laktam. Életemben csak néhány úgymond fordulópontot tartok számon. Az eső a 10. születésnapom volt. Nem is tudom miért valahogy úgy érzetem, attól a naptól kezdve felnőtt leszek. Ennek megfelelően is tettem, este mikor szüleim leültek nézni a híradót én is helyet foglaltam a tévé előtt és bámultam a képernyőt. Természetesen egy szót sem értettem az egészből, de nagyon igyekeztem. A következő fordulópont már koránt sem volt vidám. 17 éves koromban édesapám váratlanul elhunyt. Azt a napot az "Ébredés" napjaként tartom számon, amikor is rájöttem az élet sajnos nem egy Disney film, ahol mindig mindennek szép vége van, néha vannak igazán drámai, horror, thriller stb. pillanatok is. De ha ez igaz, várom a Fantasy fordulatokat. A harmadik fordulópont az volt, mikor Anthyont, férjemet megismertem, ennek immár 5 éve, és igazából hozzá kapcsolódik a negyedik fordulópont 2008. októbere, mikor a fiunk megszületett.
Most kezdő anyukaként gyűröm az itthonlétet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert áldott jó természetű fiam van. Jó vele lenni, élvezem a játékokat, játszóterezést, látni, hogy nyiladozik a kis elméje. De azért várom már, hogy visszamehessek dolgozni.

A barátaimnak, s főképp a családomnak sok gyönyörű pillanatot köszönhetek, melyekért hálás vagyok, és remélem ezt az oldalt sikerül megtöltenem minél több ilyen emlékképpel.

...

I'm sitting here all by myself. My kid has already fell asleep, and Anthy is still working. So I've desided to write again.
First I thought I have to write something about myself, about my life. I was born in Budapest, and I have been living here since then. From the first time I saw the sunlight I hate it. I'm partially sighted and that thing forced me into living in the dark. The optometrists couldn't tell me what is my eyes' problem, and they couldn't help. And why is this so important? Because I have to live with this, and I have to face it every day in my life, in every minute.
Since 2005 I lived with my mom and with my younger brother. I keep count of a few tuningpints in my furtune. The first one was my 10th birthday. Exsactly I don't know why. Maybe I thought from that day I become an adult. At that evening I sat down and watched the news like my parents. Naturally I didn't understand any words of it.
The next turingpoint was't funny at all. I was 17 years old and my father suddenly died. I knew he was ill, but I never thought he could die so young. He was only 45 years old. That day was my awaikening day. I realized the life isn't a Disney movie, there is no "happily ever after". That days were more even dramatic and horrible. But now I am waiting for the Fantasy movie effects :)
The third point was the day when I met with my husband. It was 5 years ago. And the next one was our sons birthday in 2008.
Now I' am at home with my baby, and I keep myself very lucky because he is a very calm and happy boy. I like being with him, playing, singing with him. But of course I'm waiting to go back working.

I am thankful for the happy memories to my family and my friends. I hope I can share a lot of these with You.

Thanks for your time :)

Zene, amit most hallgatok / Now I'm listening this

Sicilienne from "Pelleas et Melisande" - Gabriel Faure

Ajánlom mindenkinek meghallgatásra, csodaszép igazi romantikus darab.
I recommend this music for everyone, who likes romantic composers.
Lehár Ferenc - Giuditta keringő

A kezdet / The beginning

Mindig a kezdet a legnehezebb. Sosem hittem, hogy egyszer belefogok egy blogba, azaz már egyszer próbálkoztam vele, de abba is maradt. Pedig már Yoda is megmondta, hogy tedd vagy ne tedd, de ne próbáld...
Nos próba cseresznye.
Szándékom, megtölteni ezt az oldalt életem élményeivel, és nem csak a "ma milyen rossz dolgok történtek velem" szerűekkel. Hanem a valódi élményekre gondolok, melyeket oly sokszor csak átélünk. Lehet emlékezetünkben megtartjuk ugyan, de vajon mikor este végigvesszük napunk eseményeit bekúsznak-e ezek is agyunkba?
Sok minden van, amiről már most lekéstem, olyan emlékek, melyeket már meg megszépített az idő és vannak olyanok, melyek már örökre a ködbe vesztek, de sebaj.

...

The begining is always the hardest.I never thought I'd write a blog. Once I tried but it stopped, and as Yoda told us "Do, or do not. There is no 'try.'" So, I DO!
I'd like to share with you my life, not just the bad, sad things. I will write here the true experiences which happens with me. The really true magic in life is that we are living, we are happy, and sometimes we don't know that.
There are a lot of things, memories that I've already lost. Some of them made lustreless by the Past, some of them lost forever...