Ez egy igazán jó nap volt :) Délelőtt csak tettem vettem itthon, takarítás, rendrakás, szépítkezés :) Anthy elment a nagyobbikkal a tortáért, úgyhogy nyugi volt. Ebédidőben jöttek haza, a kicsi épp aludt, aztán gyors váltás, nagy ment aludni, kicsi kelt. Mi megebédeltünk, ember ment szépítkezni.
Délután 5-re jöttek a népek. Azok voltak pontosak, akikre előre is tippeltem. Fanni is én is kaptunk ajándékot, volt nagy örvendezés. Kaptam kelta víz sárkány medált, lásd mellékelt kép, illetve szép virágot, csokit, kövecskéket és egy lehetőséget drága fogadott fiamtól, hogy moziba mehessünk míg ő őrzi a gyerekeket :)
Aztán befutottak a többiek is, és elindultunk. Még a hét közepén ellátogattam a kedvenc gyrososomhoz, hogy lefoglaljam a helyet. Már akkor kellett volna gyanakodnom, mikor harmadszorra sikerült végre összefutni a tulajjal, akivel végre lehetett egyeztetni. Ezután nagyon kedves és készséges volt, és én megnyugodtam.
Aztán ma, épp hogy beléptünk megcsapta az orrom a tömény cigifüst, ami ha a régi szép időket vettük volna nem is zavar, mert hát a kocsma úgymond ezzel jár. De a mai jogszabályi háttér, és amellett, hogy külön felhívtam a figyelmet, hogy gyerekkel fogok érkezni, nos hát meglepett. Igaz, ami igaz nem is merült fel bennem, hogy a füstmentességre külön rá kell kérdeznem, mivel a hely kerthelyiségnek nem mondható.
Na már most nem hogy füst volt, de meleg és büdös is. Mély fájdalommal a képemen ugyan, de közöltem a barátaimmal, hogy bocsi, de keressünk más helyet, mert én nem ültetem a gyerekeim ezen a helyen még 5 percet sem. Meg is mondtam ezt szépen, kulturáltan az ott tanyázó személyzetnek, mire úgy nekem estek, hogy csak néztem. Hogy ő már három órája foglalja a helyet, mire mondtam bocsi ez fájjon neked, én 5-re foglaltam asztalt, és ugyan késtünk 20 percet, de azért mégsem három órát. Hogy én mit képzelek, hogy így, hogy úgy. Nos, nem érdekelt, nem is próbáltak semmit tenni annak érdekében, hogy biztosítsanak olyan helyet, ahol füstmentesen lehetne enni egyet. Ha nem tetszik el lehet menni, hát mentünk. A végén a Duna parton kötöttünk ki, ahol egy kellemes helyen letelepedtünk. Ez is hasonló intézmény mint az előző. csak hogy ez teljesen nyitott, ha füstöltek is, azt is távolabb és el lehetett tőlük húzódni.
A személyzet kimondottan kedves, vidám volt. A szűk családdal és a barátokkal befaltuk a Czinielből cipelt tortát, majd az eseményt megkoronázandó, elvonultunk a mekibe valami sósat is enni.
Mindent összefoglalva nagyon jól éreztem magam, sokat nevettem, és igyekeztem nem sokat töprengeni azon, hogy ma hagytam magam mögött az utolsó kettest...
