2012. május 31., csütörtök

Tvájlájt

Az első két részen már túl vagyok... egyszernézős, nem olvasós...

2012. május 27., vasárnap

Tegnap :)


"Mert van, amit a papok nem tudnak az Egy Istenükkel és Egy Igazságukkal: hogy igaz történet nem létezik. Az igazságnak sok arca van, s az igazság olyan, mint az Avalonba vivő ősi út: a magad akaratától, tennen gondolataidtól függ, hogy az út vezetni kezd-e, s, hogy végül az Örökkévalóság szent szigetére visz-e, vagy a papok közé, ahol szól a harang, úr a halál, és sátán van, pokol és kárhozat... bár meglehet igazságtalan vagyok hozzájuk is... Mert minden Isten egyetlen Isten és minden Istennő egyetlen Istennő, ahogyan csupán egyetlen Beavató létezik. S minden embernek megvan a maga igazsága, s benne az Isten."
Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtam bennem tegnap, a testvérem esküvőjén, mikor is a templomban álltam mellette. Olyan könnyű lenne beilleszkedni, olyan könnyű lenne odatartozónak vallni magam, de vajon melyik lenne nagyobb hazugság? Azt vallani, hogy odatartozom, miközben a lelkem mélyén tudom, hogy ez nem igaz. Vagy kiállni az általam hitt igazság mellett, hogy sötétebb utakon járok, és bár tisztelem azt a fényt, és szeretetet, amit hirdetnek, de már annyi képmutatást láttam ennek a vallásnak a képviselőitől, hogy már nehéz elhinni, hogy vannak igaz lelkek, van igaz Hit. Mégsem tudom idetartozónak vallani magam, mert engem vonz a sötétség, mely nem csupán az éjszakában, de az emberek lelkében is leledzik, s mely nélkül fény sem lenne, és nem tudom örök igazságnak elfogadni azt, hogy mindaz, ami a lelkünkben sötét, az a Gonosztól való, sőt úgy érzem ez fontos részünk, ezzel együtt vagyunk teljesek.
Mindennél jobban szeretem az öcsémet, és kívánom nekik, hogy legyenek boldogok, találják meg azt az Ösvényt, amin közösen tudnak végigmenni. Remélem újdonsült sógornőmmel jóban leszünk, remélem felismeri bennem azt a nővért, akire számíthat, akiben megbízhat.

Negyedik: Sándor Mátyás

Most joggal írom, hogy apám büszke lenne rám, és remélem tényleg. Úgy tudom nagy Verne rajongó volt, s habár nem tudom megosztani vele a könyvvel kapcsolatos gondolataimat azért még ide leírhatom.
Először a filmet láttam, és így már egy kialakult kép élt bennem a történettel kapcsolatban. Különösen mert Bujtor István az egyik kedvenc magyar színészem volt.
Nagyon nehéz olvasmány volt számomra főleg az eleje, de aztán rákaptam mind a történet vezetésre, a bő lére eresztett leírásokra. De azért bevallom a végén kicsit csalódtam, azt éreztem már ráunt a történetre, és gyorsan lezárta, a befejezéssel nem vagyok elégedett :)
Azonban az Isztriai leírások elképesztően szépek, és nagy hatással vannak rám, hiszen gyerekkoromban sokat jártunk oda sátrazni. Habár ez már nagyon rég volt, még mindig vannak érzetek, amik végigkísérnek életemben. Ilyen, ha nyáron fenyőerőben sétálok, és érzem a gyanta illatát, vagy ha a hipermarket halosztályán megcsapja az orrom a halszag, és felidéződik bennem a tengerpart jellegzetes illata. Vagy ha a Duna parton megcsapja az orrom a tömény olajos hajószag. Emlékszem Rovinj apró sikátoraira, az Isztriai félsziget képére, amit messziről lefényképeztünk. Akkor még nem is sejtettem milyen szerencsés vagyok, hogy mindezt gyerek fejjel láthatom, érezhetem, élvezhetem gondok nélkül.
És most persze megnézem a filmet is, újra... no meg jön az agyalás, hogy mi legyen a következő könyv, ugyanis súlyosan le vagyok maradva...


2012. május 19., szombat

Egy jó kis nap


Ez egy igazán jó nap volt :) Délelőtt csak tettem vettem itthon, takarítás, rendrakás, szépítkezés :) Anthy elment a nagyobbikkal a tortáért, úgyhogy nyugi volt. Ebédidőben jöttek haza, a kicsi épp aludt, aztán gyors váltás, nagy ment aludni, kicsi kelt. Mi megebédeltünk, ember ment szépítkezni.
Délután 5-re jöttek a népek. Azok voltak pontosak, akikre előre is tippeltem. Fanni is én is kaptunk ajándékot, volt nagy örvendezés. Kaptam kelta víz sárkány medált, lásd mellékelt kép, illetve szép virágot, csokit, kövecskéket és egy lehetőséget drága fogadott fiamtól, hogy moziba mehessünk míg ő őrzi a gyerekeket :)
Aztán befutottak a többiek is, és elindultunk. Még a hét közepén ellátogattam a kedvenc gyrososomhoz, hogy lefoglaljam a helyet. Már akkor kellett volna gyanakodnom, mikor harmadszorra sikerült végre összefutni a tulajjal, akivel végre lehetett egyeztetni. Ezután nagyon kedves és készséges volt, és én megnyugodtam.
Aztán ma, épp hogy beléptünk megcsapta az orrom a tömény cigifüst, ami ha a régi szép időket vettük volna nem is zavar, mert hát a kocsma úgymond ezzel jár. De a mai jogszabályi háttér, és amellett, hogy külön felhívtam a figyelmet, hogy gyerekkel fogok érkezni, nos hát meglepett. Igaz, ami igaz nem is merült fel bennem, hogy a füstmentességre külön rá kell kérdeznem, mivel a hely kerthelyiségnek nem mondható.
Na már most nem hogy füst volt, de meleg és büdös is. Mély fájdalommal a képemen ugyan, de közöltem a barátaimmal, hogy bocsi, de keressünk más helyet, mert én nem ültetem a gyerekeim ezen a helyen még 5 percet sem. Meg is mondtam ezt szépen, kulturáltan az ott tanyázó személyzetnek, mire úgy nekem estek, hogy csak néztem. Hogy ő már három órája foglalja a helyet, mire mondtam bocsi ez fájjon neked, én 5-re foglaltam asztalt, és ugyan késtünk 20 percet, de azért mégsem három órát. Hogy én mit képzelek, hogy így, hogy úgy. Nos, nem érdekelt, nem is próbáltak semmit tenni annak érdekében, hogy biztosítsanak olyan helyet, ahol füstmentesen lehetne enni egyet. Ha nem tetszik el lehet menni, hát mentünk. A végén a Duna parton kötöttünk ki, ahol egy kellemes helyen letelepedtünk. Ez is hasonló intézmény mint az előző. csak hogy ez teljesen nyitott, ha füstöltek is, azt is távolabb és el lehetett tőlük húzódni.
A személyzet kimondottan kedves, vidám volt. A szűk családdal és a barátokkal befaltuk a Czinielből cipelt tortát, majd az eseményt megkoronázandó, elvonultunk a mekibe valami sósat is enni.
Mindent összefoglalva nagyon jól éreztem magam, sokat nevettem, és igyekeztem nem sokat töprengeni azon, hogy ma hagytam magam mögött az utolsó kettest...

2012. május 10., csütörtök

Dalriada, egy kis ízelítő :)

Magyar folkmetál, nyami :D



Szegény asszony, volt neki hét fia
Járt nap-nap után napszámba.
Egy nap nem kapott már más egyebet,
Egyetlen csupor sebes tejet.

Lelkére kötötte a hét fiúnak,
Minden ételük e kis tej.
Nem szabad hozzája nyúlni, elébb
Szaporítni kell liszttel.

Asszony este jő, és csepp tej se volt,
Mérgében mondá fiúknak:
Most, ha megettétek mind a tejet,
Heten hét hollóvá váljatok!

Búsula az asszony, hogy tudta ő
Édes vérit így átkozni?
Repül a hét holló, vissza se jő,
Gyermek nélkül kellett maradni.

Hogyha Napra nézne tán, nem lelé a hét szép fiát,
Holdra nézne, szél sírja bánatát,
Csendre lelke nem talál, sírás sem békít,
Hét holló az égből nem jön vissza már.

Sziklák, kövek, hát beszéljetek!
Fák, csillagok se hallgassatok!
Véreim, hét szép holló fiam,
Megtaláljatok!

Nem láthatod már hét szép fiad,
Nem tudhatod lábuk merre jár,
Testvér, ha volna, cinkemadár,
Ő segíthetne talán.

Elindult hát végre táltos fiú,
Testvéri nyomát föllelni,
Nap házában, Szél házában ha járt,
Szél mondta, végül mit kell tenni.

Malom őrli testük, de nem halnak el,
Véred cseppentsd ételükbe.
Hét fiúnak átkát az töri meg,
Együtt lesztek mindörökre.

Fényesen ragyog nyolc csillag fenn az égen,
Ragyognak talán, míg világ a világ.
Asszony, hogyha eljő nyári éjjel
Felnézve látja együtt nyolc fiát.
Fényesen ragyog szép Fias fenn az égen,
Ragyog már talán míg világ a világ.
El nem választja őket többé már semmi,
Fényük beragyogja nyári éjszakát.

2012. május 9., szerda

Au

This means war / Kémes hármas: ne nézd meg... Lapos, kiszámítható, a zene még elmegy, de amúgy...

2012. május 8., kedd

Májusi filmeső

In time / Lopott idő: érdekes elgondolás, gáz befejezés... ezen próbálkozhattak volna még egy kicsit.


Kung Fu panda 2: Nézd meg! Nagyon aranyos, nem volt elcsépelt.


The Descendants: egyszernézős, de van mondanivaló és Hawaii :)


The Avengers / Bosszúállók: meglepett, mert nem vagyok Marvel fun, sőőt, de jók a poénok, szórakoztató, jók a bunyók :)


The Saint / Angyal: :) ahogy Sherlok nekem Jeremy Brett, úgy Simon Templar Roger Moore

2012. május 6., vasárnap

Az első

Tegnap megvolt a lányom első hajvágása :) olyan hihetetlen, hogy mindjárt egy éves lesz!!!!