...

Ne nézz rám,
Ne olvass,
Ne zúzz szét,
Ne figyelj,
Ne könnyezz,
Ne félj,
Ne érezz...

Nem kellessz,
Nem értessz,
Nem hallgatsz rám,
Nem féltessz.

Enyém voltál
Hiába,
Szerettelek,
Ez hát az ára...

Zenék mára

Itt a nagy szabadságban ezeket hallgatom :)

Ezt ma kaptam és nagyon tetszik :)

"Most sajnos nem élhetek kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, állást változtatok, átmeneti időszak. És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert átmeneti időszak nem létezik. Amit az ember megél, az az élete. Késő a halál előtt rájönni, hogy húha, ez volt az életem! Azt gondolom, hogy maradékok nélkül végigélni azt, amit egy életkor, egy élethelyzet kínál - ez a titka annak, hogy jó vénségben és az élettel betelve haljunk meg." Popper Péter: Lélekrágcsálók

Star Trek: Into Darkness

Tegnap végre eljutottunk moziba megnézni az új Star Trek filmet (köszi Anyu!!!). A magam részéről úgy érzem abszolút azt kaptam, amit vártam. Kicsit nosztalgia, kicsit akció, látvány, hallvány rendben! Szóval a magam részéről elégedetten távoztam, és örülök, hogy elmehettem, és ott néztem meg. Talán nem is baj, hogy így alakult, hogy kényelmesen (kb 10-en voltunk a teremben) élvezkedhettem. 

Gyerek korom nagy kedvence volt a Star Trek, minden formában (első kedvenc film, sorozat, és filmzene, sőőőt könyv!). 

Perec

Fanni jele perec lesz a bölcsiben, öregszik :) Még csak most született meg, még csak most hoztuk haza a kórházból, és tessék! Már megint ott ülök vagy 40 másik szülővel egy fülledt csoportszobában, ahol nyomoroghatunk a kis sámlikon, és várjuk, mint kiskorunkban a Mikulást, hogy vajon melyik csoportba osztják be a mi picikénket, és vajon melyik csodás jel lesz az, ami elsőként meghatározza a gyereket. Erre persze nincs jó válasz. A fiam persze ezen is felháborodott, mert ő kitalálta, hogy a húgának bizony virág lesz a jele, és milyen felelőtlen anya vagyok én hogy ezt a csekélységet nem tudtam elintézni. Hát igen, itt roggyant meg elsőként anyai tekintélyem, és ez még csak a kezdet.  

Ismét tele vagyok félelmekkel, hogy vajon, jól neveltem-e, vajon képes lesz-e beilleszkedni egy közösségbe, és igen, vajon jó közösséget választottam-e. Csomó kérdés, és a választ tényleg csak az idő adja meg. Érdekes, hogy mindig szerettem a perecet, kicsi korom óta. Sőőőt volt egy mese, amit régen nagyon sokszor olvastam, és abban egy kislány mindig segített az iskolában a reggelinél előkészíteni az asztalokat. Szépen megterített, mindenkinek pöttyös bögréje volt (azóta is imádom és gyűjtöm a pöttyös bögréket), és a reggeli nem volt más, mint perec. 

Emlékszem rá, mikor Beni jelecskéjét, a házikót megkaptuk, annyira meghatódtam, ezt érzem most is. Mert most kellett először szembesülnöm azzal, hogy múlik az idő. Már nem csak az én kicsikém lesz, hanem jár majd bölcsibe, és annyi mindent fog tanulni, legfőképp az életről. Ez az első lépés, itt kezdődik az igazi elválás, és ez egyfelől remek dolog, az élet velejárója, másfelől cseppet szomorú is. Talán rossz sorrendben írtam, mert most vidámnak érzem magam. Boldog vagyok, hogy vannak gyerekeim, és hogy lesz egy kis perecem :)