2010. szeptember 24., péntek

A női táska átka

A mai nap eseményei az "ezt komolyan nem hiszem el" kategóriába esnek. A tegnapi csajbulis kimaradásom utána büszke voltam, hogy ma én maradok itthon egyetlen gyerekemmel, míg a drága uram és anyum színházalnak egy jóóót. Nos, ez majdnem sikerült.
A történet teljességéhez tudni kell, hogy délután közösen elmentünk az új LÁSS irodát megtekinteni. Jól felpakoltan érkeztünk, mivel a jövő heti megnyitó sajtótájékoztatóra vittük a nyomtatott anyagokat. Amikor hazaértünk Gábor elkezdett készülődni, én meg még le akartam vinni a gyerkőcöt motorozni egyet. Gondosan mindent átpakoltam az oldaltasimba (azaz majdnem mindent). Már visszafelé tartottunk, már a ház előtt voltunk, mikor hirtelen bevillant a felismerés... NINCS KULCSOM!!! Gyerek egy szál pulcsiban, mindjárt sötét, Gábor már a színház előtt (bár még volt fél óra kezdésig), de baaaaaakker mit csináljak. Szerencsére a férjem rutinos nyugalommal intézte el a dolgot, ezért is férfi ő talpig, hiszen nem akad ki egy ilyesmin, nem borítja el az agyát millió és millió vérlemezke, hogy aztán ki se lásson a dühtől. Bebékávéztunk a színházhoz - Beni egyszer be is aludt - és ott a pénztárban megkaptuk a kulcsot. A néni mondta is, hogy azt hitte már nem is jövünk, mire mondtam, hogy hát nincs közel az a Békásmegyer, és hogy jöttem én, ahogy tudtam, de szerintem nem értékelte volna, ha még azt is bedobom mint poén, hogy a gyerek motorjával jöttünk :P
Ez a kis móka közel 3 ezer forintomba fájt, de, ahogy egy kedves barátnőm megjegyezte, néha tényleg igaz, hogy drágán megfizetünk a hibáinkért... hát jah!!!
Ezt a történetet emlékül állítanám fel bizonyosságul arra nézve, hogy mindenki lehet hülye, hülyébb és gigaultrahülye és hogy ha egyik táskából pakolsz a másikba, minden pici zsebet 1000szer kutass át, mert tuti valami még ott van, amit akkor nem tűnik fel, de tuti KELL.

1 megjegyzés:

  1. Igen, igen, ez így van. S nem akarom Életed Párja ötletgazdaságát megnyírbálni, de a pénztár az én ötletem volt...De attól a lényeg, az lényeg... ma én drukkolok, hogy minden nálam legyen, ami csak kell. És külön köszönöm a mai napot, nagyon jó volt - legalábbis nekem, s remélem nektek is.

    VálaszTörlés