Tegnap végre elolvastam E. T. A. Hoffmann A homokember című novelláját, nagyon ütős, ijesztő, és egyben elgondolkodtató, de azért az Aranyvirágcserép még mindig fáj... lehet újra kéne olvasni azt is.
"Csak addig létezik, addig munkálkodik, ameddig hiszel benne; hatalma a te hited... ha már kiszolgáltattuk magunkat ama sötét lelki hatalomnak, ez a hatalom gyakran mindenféle, külvilágbeli mintákból vett, idegen alakokat is ölthet a képzeletünkben, s már csak az kell, hogy mi lángra lobbantsuk azt a szellemet, amelyből bűvös kábulatban azt hisszük, hogy abból az idegenből magából szól. Pedig nem más az,mint tulajdon énünk fantomja, s a vele való bensőséges rokonság, kedélyünkre gyakorolt roppant hatása a pokol mélyére taszít, vagy a mennyek felé emel bennünket."
Íme néhány dal, amit ez a figura ihletett:
Íme néhány dal, amit ez a figura ihletett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése