"Soha semmi nem történik véletlenül. Mindennek megvan a maga oka. Talán az agyad nincs tudatában az oknak, talán soha nem jössz rá. De a szíved tudja. A szíved mindig tudja."
Horkin varázslómester
Az idei 12-es nem más mint a Háború és testvériség. Igen DL, lehet röhögni, nem érdekel. Itt még mindenkinek ott az a bizonyos tojáshéj a fenekén. Itt még naivan állunk hozzá sok mindenhez, de már érezzük a vihart, a háború előtti feszült csöndet.
Bevallom a Kitiarás szál ismét csak idegesített, néha szívem szerint átlapoztam volna. De Raistlin ismét lenyűgözően gúnyos, nyűgös, azonban helyenként gyengéd, megértő és néha még humoros is volt. Új kedvenc karakter Potya, aki Tast helyettesítette ebben a könyvben, méghozzá remekül. Imádom a surranókat, talán mert itthon is van kettő, és igen, a gyerekek pont ilyenek.
Most megint érzem az űrt, amit ennek a mesés világnak az elhagyása okozott. Igen tudom, néha vissza kell térni Narniából, és néha vissza kell térni Krynnről is, de olyan nehéz :)
Lehet, hogy nem játszom szerepjátékokat minden nap, és az igazat bevallva talán 1-2 PC játékot toltam végig, és lehet a saját két szememmel nem látok mindent, amit szeretnék... De száz meg száz szemmel láttam már dolgokat. Csatákat győztes és haldokló katonák szemén át, dohos könyvtárakat, ahol a megbújt, rég elveszett tudást keresgéltem keservesen... havas hegyláncokat rohanó patakokkal, varázserdőket, titkos kerteket, kávéházakat, bordélyokat, a Tüskevárat, hangos fogadókat, Antekirtát, Faustot, amit keresi a boldogságot, Wertherig, aki elengedi az élet fonalát. Szeretem az életem, ahogy élem, de jó érzés néha ellátogatni más helyekre, más világokba.
Jó más szemmel látni a dolgokat, még akkor is, ha az épp ilyen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése