Amikor nem akarod hallani a külvilág zaját,
Amikor nem akarod érteni az emberek mocskát,
Amikor sírnál csak mert ők nem látják, mi a lényeg,
Amikor eltéped a remény utolsó, vékony fonalát...
Ülsz távol a térben, kavarogsz mint a hideg por,
Félsz, mert tudod jön egy perc, mikor vissza kell térned,
Égsz, széttépi lelked a vágy, hogy láttasd a többi ostávával
Hanyatlasz, mert agyadat már szétmarta az igazság sava...
Sötétség rejtsd el minden könnyem
Sötétség feledtesd el velem
Sötétség tartsd meg önmagamban
Engedj élnem, szabad gondolattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése