Lemaradás

E két könyvet olvastam az elmúlt időben, és mindkettő nagy hatást gyakorolt rám. Az egyik, a Selyem, melyet már évekkel ezelőtt kaptam egy kedves barátnőmtől, és valahogy elsüllyesztettem olvasás nélkül az egyik szekrénybe. Néha kutató munkába kezdünk a férjemmel, és ilyenkor ehhez hasonló kincseket lel az ember fia és lánya. 

Rövid kis olvasmány, mégis valóban finom, puha, lágy és szenvedélyes mint maga a selyem. A történet kimodottan lassú, és mégsem vontatott. Ha valaki egy kis nyugalomra vágyik, és van épp pár órája, vegye kezébe és forgassa, nem fog csalódni. 

A másik olvasmány Vekerdy Tamás, Jól szeretni c. könyve, melyet ismét némi szkepticizmussal vettem a kezembe, mert nem kedvelem, a "na majd én megmondom neked, hogy neveld a gyereked" témájú könyveket. Szerencsére csalódtam. A könyv hasznos tanácsok mellett arra bíztatja a kedves szülőket, hogy bízzanak, merjenek bízni a megérzéseikben, abban, hogy ismerik a gyereküket, és meg tudják ítélni számára mi a helyes. Meg meri mondani a tutit a mai magyar iskolarendszer előnyeiről és hátrányairól is. Az olvasó arcába meri törölni, hogy sem a karrier, sem semmi más nem ér annyit, mint a gyerek, az ő lelki és testi egészsége. A legfontosabb, pedig ismét csak az IDŐ, amit Vele, Velük tölthetünk.

Végül néhány idézett gondolat, hátha valakinek kedet csinál:

"A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről, a fent emlegetett életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről."

"Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni."

"Nem az a "jó" vagy "igaz" ember, aki betartja az át nem érzett konvenciókat , mert "így szokás", "mindenki így csinálja"- de nem is az, aki, mondjuk, divatból minden ellen lázad. Hanem: a belső vezérlés, a gondolatok, érzések és viselkedésmódok

önmagammal való azonossága, hitelessége az igazi érték, amely ahhoz a szabad személyiséghez vezet el, aki a másik ember épp ilyen szabad személyiségét és ebből fakadó jogait is tiszteletben tartja."

 

"Aki önmagában erősen áll. Aki magát - mindenestül - elfogadja. 

A gyenge nem élheti át. 

A gyenge diktátor. 

A gyenge terrorista. 

Az erő kultuszában - a folytonso "harc" kultuszában - él, mert ő gyenge... Nem engedheti meg magának a másik elismerését!  Nem élvezheti a másik másságát. Mindenki - és minden legyen olyan, mint én vagyok. A többi fenyegető. A többi ellenség. Csak akkor nyugszom meg, ha az egész világ körülöttem: én. (Mert belül nem vagyok meg! Ott - ahol lennie kellene - hiáényzik az énmag.)"