Az előző poszthoz szeretnék egy gondolatot hozzáfűzni. Ma elmeséltem egy barátnőmnek, hogy mióta felmondtam rengeteg engergiám szabadult fel. Többek közt szellemi is, és ezért nyüzsgök, zizeg az agyam. Talán ezért is élem meg most ezt a hiányérzetet. A férjem rengeteget dolgozik, és fáradt, esténként örül, hogy ha pihenhet végre. De figyel rám és ezt érzem, értékelem!
Visszakanyarodva, barátnőmnek elmeséltem, hogy hiányzik ez a barátság, de már megszakadt, és ez már úgy tűnik így marad. A barátnőm nevetett és megkérdezte milyen választ szeretnék hallani. Azt feleltem az őszinte választ, a baráti választ, nem azt amit szerinte hallani szeretnék.
Megkérdezte, hogy valóban ennyire értékes, akit hiányolok, és aki ennyire alulértékelt és félreismert engem, hogy kihajítson az életéből. Biztos, hogy ő az, aki hiányzik és nem csak az amit számomra jelentett szimbolizált. Azt feleltem igaza van.
Csodálatos dolog egy igazi barát, aki képes egy mondattal más színezetet adni az életnek, más szemszögből rávilágítani a dolgokra, hogy azok máris másnak tetszenek, mint amiknek elsőre hisszük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése