2013. január 5., szombat

Az első

Íme az Ender Saga egy újabb darabja, melyért már évek óta nyávogok, hogy ugyan miért nem fordítják már le. Sajnos azt tudomásul kellett vennem, hogy egy ilyen horderejű alkotáshoz az én angolom még biza kevés. De eljött a karácsony és juhéj meglett! (ezúton is köszi, köszi)
Ez a könyv is bekerült a kötelező olvasmányok listájába, már, ami a magam részéről vezetek. Tény és való, hogy nem egy kommersz alkotás, nem lehet rá azt mondani, hogy mindenki számára könnyedén befogadható, de talán ez nem is baj. Szóval, aki az Alkonyat és a Harry Potter stílusához szokott és azt a felszínes, át nem gondolt történetvezetést várja egy könyvtől, az ehhez hozzá se nyúljon, mert csalódni fog. A Végjáték végén pár mondatban említést tesznek arról mi is lesz a Földel, és az Ender árnyékában már sejthető, hogy is alakulnak a dolgok, de ebben a könyvben végre részletesen is olvasatunk minderről. 
Mindig meghökkentő a zseni gyerek gondolata, és azt hiszem ha a tükörbe nézünk, őszintén, talán csak nagyon kevesen vagyunk azok, akik tényleg hallgatnának egy gyermekre. Illetve, ami engem még nagyon megfogott, az pont az a történetben, hogy általa el tudom képzelni Hitler, Sztálin, Napóleon, Nagy Sándor, hogy mozgatta maga körül a szálakat, ember volt mind, és mégis tudtak valami pluszt. Jó helyen voltak jó időben, vagy jó alakították maguk körül az eseményeket. 
Vajon hány olyan ember van, legyen az családtag, barát, tanár, újságíró, politikus, akiben hiszünk, bízunk és nem is sejtjük, hogy a lelke mélyen egy Achilles. Aki nem érti a végét, olvassa el ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése