Idei első

Már pár éve elhatároztam, hogy nyomon követem egy évben hány könyvet olvasok el, mert talán ez tényleg olyasmi, amitől épül az elme.

A Dragonlance sorozat a második fantasy élményem volt, az első természetesen J.R.R. Tolkien Gyűrűk Ura. A DL-el férjemnek köszönhetően ismerkedtem meg, aki nem csak mint kiemelkedően szórakoztató könyvet mutatta be nekem, hanem az első olyan olvasmányom is volt, melyet köztudottan végig is játszottak.
Már első olvasásra is magával ragadott Krynn világa, azonban azóta szó szerint rabjává váltam. A krónikák trilógiát most olvastam másodszorra és még jobban tetszett mint legutóbb.
Természetesen akadnak hasonlóságok amelyek emlékeztetnek a Gyűrűk urára, mint pl. a társaság hasonló felépítése, de ezektől érdemes eltekinteni.
E sorozat különlegessége számomra, hogy míg az ember Jókait olvasva vagy imádja vagy gyűlöli a szereplőket jellemük miatt, addig a DL hősei között a pozitív hősökben is csalódhatunk, és a negatív, gonosz jellemeknek is lehetnek kimondottan pozitív, vonzó vonásaik.
Mikor elvágyom ebből a világból olvasom ezt a sorozatot és lélekben sétálok a selyemfák alatt.

"Így lobog örökké a reménység lángja, megvilágítja a sötétséget..., amíg el nem érkezik a nappal világossága"

Dragonlance: Tavaszi hajnal sárkányai