2011. január 19., szerda

Fogynak a napok!

Már csak pár nap és újra munkába állok. Sok volt ez a két és fél év úgy érzem, mintha elölről kellene mindent kezdenem. Főképp mert riogatnak mennyi új feladat van. Ami jó érzés, hogy a pocak nem csak gömbölyödik hanem fészkelődik is rendesen, és ettől mindig jó kedvem lesz.
Néha szeretnék olyan guru típus lenni, aki a világ dolgait rezignált nyugalommal veszi tudomásul és Anthy szerint ez csak rajtam múlik. De vajon mit tehet az ember, ha azt látja a körülötte lévők pörögnek az idegtől. Nehéz kilógni a sorból, és sajnos könnyű felvenni a pörgést és a stresszt. Nagyon szeretném ha tudnám magam ettől, tőlük függetleníteni és csak a munkámra koncentrálni. Amikor anno odakerültem még természetes volt, hogy nem ismerek semmit, most viszont már úgy kezelnek én mindenben penge vagyok, és tudom, hogy kemény munka lesz.
Amikor a fiamat vártam elhatároztam addig vele maradok, amíg lehetséges, és szeretném ezt a második babánál is, de egyre inkább úgy látom az élet gyakran okoz nekünk csalódást, és bár az él anyák világában élünk azt is el kell ismerni, nem mindannyian vagyunk alkalmasak arra, hogy évekig otthon legyünk gyermekünkkel. Biztos vagyok benne, hogy van olyan gyerkőc, akinek komolyan kárára válik, ha nem a szülővel van, de az is igaz, hogy van olyan tudás, élmény, amit a szülőtől nem sajátíthat el egy gyermek. Összegezve, látom mindkét megoldás jó és rossz oldalát, azonban az is igaz, hogy az anyagiak és a család lelki egészsége néha megkívánja, hogy változtassunk a terveinken.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése