2013. november 21., csütörtök

Sötét álom

Fagyott erdődbe lépek,
A levelek, mint csontok 
Ropognak talpam alatt.

Az iszonyat képei kísértenek
Fák kínban tekeredve várják a reggelt
Égő csillagok cibálják a éj palástját.

Félek... kezem hideg és reszket
Tébolyult szavakat suttog az Idő.
Még egy lépés...haldoklom?!

Eszméletlen ébredésben gyötrődöm,
Kegyetlen liget örzi várad 
Holt árnyak taszítanak a földre. 
 


Fény dereng, karodban pihenek
Jégmarta falakra mered szemem
Csak mosolyod éltet. 


Fagyos álomomnak vége
Élet meleg takarója borít
Hol jártam vajon? 

Karcsú tornyok, csipkézett bércen
Démonok őrzik lelked melegét,
Látogatókra támadni készen. 

...
Néha éjjel, ha szememre száll az álom
S dermedt országod falait meglátom
Érzem egy emlék hozzád köt, 
Mert szíved dallama bennem viszhangzik.



2 megjegyzés: