Az 5. és a 6.

A Szent csontjai c. könyvet Orsi barátnőm küldte egy kisebb könyvtárnyi egyéb e-book társaságában, igazából abszolút ad hoc módon kezdtem neki. Azért azt, mert azt dobta következőnek a lista. A másik újdonság (még mindig) maga az e-book olvasó, de kezdjük megszokni egymást. Hamarosan persze visszajuttatom Tesómékhoz, de addig is kiélvezem, amíg lehet.

Magáról a könyvről: ami legjobban megfogott az az angol, azaz walesi hangulat, a különös folklórral, szokásokkal, hagyományokkal. A különböző tájegységeket élők szentekhez fűződő érzései, függésük tőlük. 

Ezt a könyvet egy minden szempontból különböző követte: A vének háborúja. Ezt a sci-fit drága öcsém ajánlotta a figyelmembe, és belevágtam. A könyv olvasása közben felrémlett a Végjáték, a Csillagközi invázió és kicsit elborzasztó de a James Cameron féle Avatar (nem a kedvencem az a film). Természetesen itt nem arra gondolok, hogy egyik koppintotta a másikat, egyáltalán nem. De bizonyosan felfedezhető a hatás a műveken (az, hogy ki-kire az már megint egy másik kérdés). De a könyv érdekes, izgalmas és ere

deti. Az eleje cseppet lassú, de a végére pörög rendesen. Kíváncsi vagyok a többi részére is. 

Gondolat vagy emlék

Milyen gyönyörű! Néha képzeletben elfogott egy érzés, mintha csak egy régi emléket idéznék fel... egy ehhez hasonló erőd egyik mellvédjén álltam, és néztem a sötét óceánt, ahonnan vártam, hogy közeledjen a végzetem. Nem ilyen holdvényes este volt, hanem az a fajta, mikor a viharfellegek gyűlnek minden felől és a sötét víztömeg fölött szinte gomolyog a Sötétség. A levegő megtelik feszültséggel, mint nagy nyári viharok előtt. Minden elnémul, csak a tenger morajlását verik vissza a sziklák...

A Hóleány, a 4.

Édes, bájos és szomorú történet. Igazi alaszkai hangulat. A történet alapjául egy orosz mese szolgál, amit végigkíséri a történetet: egy idő házaspár, akiknek nem lehetett gyermekük egy téli éjjelen építenek egy hógyermeket, aki életrekel. Az öregek boldogok, és nagyon szeretik a kislányt. A mese sok-sok véget érhet, de minden esetben szomorú, tragikus.

A kislány személyisége érdekes a számomra, mert egyfelől vágyik a szeretetre, befogadásra, másfelől vad és független természet, aki igazán egyedül érzi jól magát az erdőben. Nem lehet társadalmi kötöttségek, korlátok közé szorítani, mert az elpusztítja.

Nagyon tetszett!

Aquincum

Végre itt a tavasz és még a nap is sütöget, így hát irány a szabadba. Március 15-ét úgy gondoltam megünnepelni, hogy a kisfiammal ellátogattunk az Aqincum Múzeumba, mely ilyenkor ingyenesen látogatható. 

Az élmény több szempontból is magával ragadó volt, Utoljára én is évekkel ezelőtt jártam itt, és megdöbbentő volt látni milyen sok új helyet tártak fel, és tettek látogathatóvá azóta.

Már ez önmagában adott egy különleges, nosztalgikus hangulatot. Ám látni a kisfiamon a lelkesedést, azt a csodálattal vegyes izgalmat az arcán, felemelő volt. Minden újabb épület egy újabb labirintus, egy újabb kaland volt a számára. Szerencséjére, még elég alacsony hozzá, hog yide-oda bebújhasson. Órákon át mászkáltunk, képeket készítettünk közösen, sőt még piknikeztünk is. Felejthetetlen élmény volt!

Király fürdő

Ez a kis, több apró kupolával rendelkező épület a Király fürdő, szegény elég lelakottan bújik meg a többi ház között és valahogy megakadt rajta a szemem. Működik még, de nagyon patinás le hangula Ilyenkor érzem, hogy még mindig igaz, hogy a fővárosban is vannak csodák, ha nem megyünk el mellettük.

A versek olyanok, mint a szavakba formált könnycseppek

Bánod-e, hogy egy napon 

Mint őszi levelet elhord minket a szél

S a puha avarba temetve elporladunk? 

Bánod-e, hogy hittél, s esengtél,

Fohásszal, mely sosem érte el az Eget

Összetörve, ráébredve ostoba átlag létedre?

Bánod-e a vénséges könyveket

Mik olvasatlan hevernek polcaidon 

S őrzik bölcsességük egy jobb korra várva?

Bánod-e a bűnöket, melyeket elkövettél?

Erkölcsös buja mocskot, miben fetrengtél

Áhítozva a fénybe lelked Sötét vermébe temetve?

Bánod-e a sok elhullatott könnyet,

Melyeket csak az idő vihara szárított

S azokat, melyet elfojtva vesztek el?

Bánod-e, hogy szerettél, s szerettek?

Lángba, fagyba, gyönyörbe, gyötrelembe űzve,

Engedted, hogy lássa, mily gyarló, s emberi a Lelked.

Bánod-e mondd, a szürke napokat,

Melyeket a mosolyok s a vidámság

S az élet körforgása formált színes mozaikká?

Látod-e, hogy az élet édes-bús kertjében

Tőled alig pár lépésre, ott állok

Az érzelmek ködén át is értem ki vagy.

Hallod-e ahogy téli tájban halkan zokogok

Mert szívembe újabb tüskét merítettél

De rám tekintve csak mosolyom láthatod.

Budapest, 2015. március 2.

Idei könyvek

Tavalyról volt két elmaradásom. Belefogtam a Gyűrűk urába, és ebből a Gyűrű szövetségén hamar túl is jutottam, ám a Két torony most kicsit jobban megfeküdte a gyomrom, mint gondoltam. De a végére értem, Frodó és a gyűrű szépen halad Mordor felé. Amúgy nem hittem, de azok a leírások a Holtlápról, és az azt követő utazásról, hátborzongatóan jó volt :) 

A másik befejezésre váró olvasmány Robert Forestertől (Erdész Róbert) A csapda c. trilógia első kötete. Ezt még a férjemmel kezdtük közösen, azonban az élet mindig úgy hozta, hogy alig-alig haladtunk, viszont miután kivégeztem a tornyokat, úgy döntöttem, hogy egyedül folytatom az utazást. Nagyon izgalmas könyv, ajánlom mindenkinek, de ha lehet egy javaslatom, ne esti olvasmánynak vegyék elő, mert úgy felpörgeti az adrenalit, hogy utána én mindig csak pislogtam a sötétben. 

A harmadik könyvet a férjemtől kaptam ajándékba. Az emlékek őre történet folytatása, lezáró kötete, sajnos a 2. részt még nem leltem meg. Az első részt érzem a legjobbnak, de ez szorosan a nyomában van, különösen azért értékeltem, és néha könnyeztem meg, mert egy anyáról szól, akitől elveszik a gyermekét, és hogy mi mindent meg tesz érte, hogy újra vele lehessen.