Először is szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni, azaz úgy helyesbíteném, hogy olyan évet, amilyet saját magának kíván, hiszen én honnan is tudnám kinek mi a jó, boldogító.
Számomra 2011 életem egyik mélypontja volt, de egyben az egyik legfontosabb évem is. Ami miatt csodálatos, és felejthetetlen, az a kislányom megérkezése ebbe a világba, és ez a csoda már majdnem elég is ahhoz, hogy elűzze azokat a sötét árnyakat, melyek mégis erre az időszakra vetülnek. Úgy gondolom akkor vagyok, "történelmileg hű" ha mindkettőt szem előtt tartom. Nem hagyom, hogy akár a negatív, akár a pozitív érzelmek elragadjanak.
A borús gondolatokat nem is írom ide, hisz, aki megosztotta velem ezt az évet (család, barátok) az tudja miről hadoválok itt, aki meg nem, őt talán nem is kötné le.
Sok mindent kellett átértékelnem ebben az évben. A bölcsek azt mondják, hogy döntéseink helyességét az idő igazolja, azoknak a jövőre gyakorolt hatását ma még nem láthatjuk át.
Néha én is szeretnék pár órával, nappal, héttel, évvel öregebb lenni.
Vajon igaz e, hogy a remény a valóság tagadása? Hiszen a remény nem más mint egy illúzió, valaminek a bekövetkezése, amire nem sok esély van.
Nos, mivel jövőbe látói képességeim még nincsenek, így nem marad más csak a reménykedés, hogy helyes úton járok. Bevallom még most is sok kétség gyötör. Egész mást látnak mások bennem, és én magamban, nem tudom melyik a valóság.
Kavarognak bennem az emlékek, érzelmek, az elmúlt napok eseményei, melyeket, ha akarnék sem tudnék szavakban összefoglalni, így készítek egy kis összeállítást zenékből, képekből, hangulatokból, hogy mi is nekem 2011.
Január
Ekkor tudtam meg, hogy lányom lesz, és visszamentem dolgozni :)
Eleinte nagyon nehéz volt, sőt, elképesztően megviselt, hogy be kell járnom dolgozni, és ezen a kisasszony sem sokat segített. De aztán szépen lassan megedződtünk. Ma már tudom, hogy nagy szükségem volt erre a kihívásra. Ezúton is köszönet a kollégáknak, akik végig úgy vigyáztak rám :) Kiolvastam az első könyvet, oké oké DL, de azért számít.
Február
Ebben a hónapban olvastam a Titkos kertet és Az ajtót, és ekkor volt a munkahelyemen a farsang, ahol jelentem kórusban énekeltem, nagyon klassz volt. Bár tény, hogy nagyon elfáradtam, de megérte!
Számomra 2011 életem egyik mélypontja volt, de egyben az egyik legfontosabb évem is. Ami miatt csodálatos, és felejthetetlen, az a kislányom megérkezése ebbe a világba, és ez a csoda már majdnem elég is ahhoz, hogy elűzze azokat a sötét árnyakat, melyek mégis erre az időszakra vetülnek. Úgy gondolom akkor vagyok, "történelmileg hű" ha mindkettőt szem előtt tartom. Nem hagyom, hogy akár a negatív, akár a pozitív érzelmek elragadjanak.
A borús gondolatokat nem is írom ide, hisz, aki megosztotta velem ezt az évet (család, barátok) az tudja miről hadoválok itt, aki meg nem, őt talán nem is kötné le.
Sok mindent kellett átértékelnem ebben az évben. A bölcsek azt mondják, hogy döntéseink helyességét az idő igazolja, azoknak a jövőre gyakorolt hatását ma még nem láthatjuk át.
Néha én is szeretnék pár órával, nappal, héttel, évvel öregebb lenni.
Vajon igaz e, hogy a remény a valóság tagadása? Hiszen a remény nem más mint egy illúzió, valaminek a bekövetkezése, amire nem sok esély van.
Nos, mivel jövőbe látói képességeim még nincsenek, így nem marad más csak a reménykedés, hogy helyes úton járok. Bevallom még most is sok kétség gyötör. Egész mást látnak mások bennem, és én magamban, nem tudom melyik a valóság.
Kavarognak bennem az emlékek, érzelmek, az elmúlt napok eseményei, melyeket, ha akarnék sem tudnék szavakban összefoglalni, így készítek egy kis összeállítást zenékből, képekből, hangulatokból, hogy mi is nekem 2011.
JanuárEleinte nagyon nehéz volt, sőt, elképesztően megviselt, hogy be kell járnom dolgozni, és ezen a kisasszony sem sokat segített. De aztán szépen lassan megedződtünk. Ma már tudom, hogy nagy szükségem volt erre a kihívásra. Ezúton is köszönet a kollégáknak, akik végig úgy vigyáztak rám :) Kiolvastam az első könyvet, oké oké DL, de azért számít.
Február
Ebben a hónapban olvastam a Titkos kertet és Az ajtót, és ekkor volt a munkahelyemen a farsang, ahol jelentem kórusban énekeltem, nagyon klassz volt. Bár tény, hogy nagyon elfáradtam, de megérte!
