Milyen gyönyörű! Néha képzeletben elfogott egy érzés, mintha csak egy régi emléket idéznék fel... egy ehhez hasonló erőd egyik mellvédjén álltam, és néztem a sötét óceánt, ahonnan vártam, hogy közeledjen a végzetem. Nem ilyen holdvényes este volt, hanem az a fajta, mikor a viharfellegek gyűlnek minden felől és a sötét víztömeg fölött szinte gomolyog a Sötétség. A levegő megtelik feszültséggel, mint nagy nyári viharok előtt. Minden elnémul, csak a tenger morajlását verik vissza a sziklák...
