Idei első

Az idei első befejezett olvasmányom a Túl a kék eseményhorizonton c. könyv, az Átjáró sorozat második kötete. Spoilerezés nélkül: ez a kötet keményebb olvasmány az elsőhöz képest, Anthyon fogalmazta meg tegnap jól, hogy három rétegből áll: ponyva-fantasztikus-tudományos és ez hozzávetőleg ilyen sorrendben is követi egymást. Épp ezért a végén, amikor már győztünk, és örülök, hogy a történet végére értem, kapok még egy csavart, egy olyan fordulatot, amire nem számítottam kiegészítve egy asztrofizikai elméleti csomaggal. Nem mondom, hogy már holnap újra nekikezdenék, vagy, hogy a sorozat következő részét már lapozgatom is. Nekem most kell egy kis váltás, hogy megemészthessem az olvasottakat. De szeretném befejezni. Szerencsére a kötetek ott sorakoznak a férjem polcain... Ő most épp falja a Philip K. Dick könyveket és így keveredve úszkálnak az elméletek és világfoszlányok a fejemben... érdekes élmény! 

Új idők

Gyűjtögettem, gyűjtögettem és végre le is ültem, hogy mindezt le is írjam... Mostanság kevés idő jut blogolni (nagy szomorúságomra), de ha mást nem legalább ígérgetem magamnak, hogy maaaajd!  

Dübörög a masszőrsuli, amiben jó, hogy megvan a Svéd modul!!!yeeeee!!! Aminek része volt a kismama és a babamasszázs!!yeeeee!!! Januártól már nagyon szeretnék ebben dolgozni, de mint kiderült ez sem megy olyan egyszerűen, de úgy nem is értékelném ugye... Így most végre elő lehetett venni a fantáziát, a kreativitást, a vidámságot és minden egyéb ösztönző érzelmet, mely támogat abban, mit és hogy is szeretnék tenni a jövőben. Lehet bolondos gondolat, de úgy érzem most bármi lehetséges, és kivételesen hiszek is most ebben. Bizakodó vagyok! 

A projektmunkámnak november 30-al végére értem, és rögtön meg is érkezett a karácsonyi őrület. Mintha az utolsó munkában töltött napom óta folyamatosan futnék... De itt a Karácsony, szép és meghitt a hangulat és nem is volt annyira feszkós, mint lehetett volna (ezért hála a férjemnek, aki tegnap kb. 5 percenként simogatta meg a vállam, és adott egy puszit, hogy nyuuuugiiiii). Idén csak egy mézeskalács halmot sütöttem, a többit rábíztam a pékségre. Sokkal jobb volt így. Nem hergeltem bele magam olyan tevékenységekbe, amikhez igazából nem volt kedvem, és mástól sem vártam el ugyanezt. Könnyebb és szebb így. 

Olvasmányok szépen állnak sorban az alábbiak szerint: 

Túl a kék eseményhorizonton - folyamatban 

Dűne II. - folyamatban 

El szeretném olvasni:

Az Átjáró sorozat további kötetei

Csapda 2-3.

Interstellar és a tudomány (új!! kari ajándék)

13. harcos (szintén új!!) 

Végtelen történet

Árvák hercege (még tavaly karácsonyra kaptam, és idén nem jutottam a közelébe sem.... szégyenlem is magam) 

Tesómtól kaptam kölcsönbe pár vámpíros könyvet, jó lenne elolvasni őket. 

Filmekben is dúskálunk, hisz végre vannak esték, mikor nem kell arra gondolni, hogy holnap csörög az óra. Új film volt, a már fentebb könyv formában említett Interstellar - Csillagok között c. film, amit ajánlok mindenkinek. Sci-fi is, drámai is, és nem mellesleg izgalmas, és jó nagy csavarok vannak benne (nem csak azok, amik összetartják az űrhajót). Kedvcsinálóként spoilermentesen arról szól, hogy a Földön pusztul az élet, és az emberiség előtt megnyílik a lehetőség, hogy elmenjen és megnézzen magának pár új bolygót potenciális új otthon létesítése céljából. Van A B és C bolygó, melyik és miért lesz a befutó.... Mi van azokkal, akik otthon maradtak? Lehet-e őket is vinni vagy nem? És az érzelmi szál... mi van, ha az egyik elküldött űrhajósnak otthon maradt a családja, elsősorban a kislánya, akivel különlegesen mély kapcsolata volt. Nem mondom, hogy nem könnyeztem a filmen, de nem volt csöpögős, sőt gondolkozós... Tényleg érdemes megnézni! 

Végül egy idézet, amit ma találtam, és nagyon szíven ütött... 

"Suppose I were to tell you that the meaning of dreams

Is not all that it seems and the ultimate truth is a lie.

And you are just a puppet who can dance on a string.

Do you feel anything? 

Would you laugh? would you care? would you cry? 

But the meaning of life is a mystery, how can anyone disagree? 

And the music is a symphony which we play in a minor key.

I am a mirror. I am a mirror. looking at me you see yourself

I am a mirror. I am a mirror. every face is someone else.

Look at me smile and you're the clown. and if I dance you turn around.

Look in my eyes and see your tears until the music disappears."

Elmaradások

Kevés az olyan nyár, ami ez ideihez fogható. Egyfelől, mert ilyen nagy forróság, ilyen hosszú ideig szerintem évek óta nem volt. Másfelől annyi minden történt, hogy a blogot valóban kicsit el kellett hanyagolnom. Sokszor pislogtam rá, sőt néha-néha el is kezdtem egy bejegyzést, de sosem volt sem türelmem sem energiám befejezni. Majd talán most eljutok a megosztás gombig. 

Kezdem az olvasmányokkal, amik a nyáron a kezembe kerültek. Május végén végre megkaptam a Valahol messze c. könyvet, ami az Emlékek őre sorozatból még hiányzott. Annyira magával ragadott ez a világ, hogy a Hírvivőt is újraolvastam, hogy végre összeállhasson a teljes kép. Elképesztően jó! Biztosan újra fogom még olvasni! 

Ezt követte a Dűne, amit már évek óta tervezek elolvasni. Gyerekkorom óta sok emlékem kötődik ehhez a történethez, kezdetben annyi, hogy nagyon féltem a férgektől, pedig akkor még fogalmam sem volt róluk, hogy pontosan micsodák. De tudom, hogy borzolta a fantáziámat. Aztán egyszer tini koromban nekifogtam, de nem olvastam végig. Ám most csak úgy beszippantottam, vagy a könyv engem, ezt már nehéz megmondani. Tele van nagy gondolatokkal, de nem azzal a fajtával, amiből hűtőmágnest gyártanak. Ezek inkább amolyan gondolkozós igazságok.

Mivel a második kötetet nem találtam itthon (kiderült anyukámnál megvan) ezért belefogtam az Egy asszony meg a lánya c. könyvbe, és ha nyögvenyelősen is de befejeztem. Nekem nem jött be, nem az én világom. A háború borzalmairól olvasni, hogy éheztek az emberek, hogy ki hogy ügyeskedett... és hogy ki hogy fordult ki önmagából... nyomasztó volt. De persze feltehetőleg ezért íródott, így a könyv elérte a célját. De valahogy nekem a vége olyan agyoncsapott lett, vártam, vártam, hogy visszatérjenek Rómába, hogy más lesz az élet, vagy mi lesz... és ott mintha megunta volna egyszer csak vége itt a pont, innen képzeljem el én... 

A másik gondom a leírásokkal volt, néha annyira részletesen beszámolt dolgokról, ételekről, helyekről... és a történet meg csigalassan csurdogált.

Az 5. és a 6.

A Szent csontjai c. könyvet Orsi barátnőm küldte egy kisebb könyvtárnyi egyéb e-book társaságában, igazából abszolút ad hoc módon kezdtem neki. Azért azt, mert azt dobta következőnek a lista. A másik újdonság (még mindig) maga az e-book olvasó, de kezdjük megszokni egymást. Hamarosan persze visszajuttatom Tesómékhoz, de addig is kiélvezem, amíg lehet.

Magáról a könyvről: ami legjobban megfogott az az angol, azaz walesi hangulat, a különös folklórral, szokásokkal, hagyományokkal. A különböző tájegységeket élők szentekhez fűződő érzései, függésük tőlük. 

Ezt a könyvet egy minden szempontból különböző követte: A vének háborúja. Ezt a sci-fit drága öcsém ajánlotta a figyelmembe, és belevágtam. A könyv olvasása közben felrémlett a Végjáték, a Csillagközi invázió és kicsit elborzasztó de a James Cameron féle Avatar (nem a kedvencem az a film). Természetesen itt nem arra gondolok, hogy egyik koppintotta a másikat, egyáltalán nem. De bizonyosan felfedezhető a hatás a műveken (az, hogy ki-kire az már megint egy másik kérdés). De a könyv érdekes, izgalmas és ere

deti. Az eleje cseppet lassú, de a végére pörög rendesen. Kíváncsi vagyok a többi részére is. 

A Hóleány, a 4.

Édes, bájos és szomorú történet. Igazi alaszkai hangulat. A történet alapjául egy orosz mese szolgál, amit végigkíséri a történetet: egy idő házaspár, akiknek nem lehetett gyermekük egy téli éjjelen építenek egy hógyermeket, aki életrekel. Az öregek boldogok, és nagyon szeretik a kislányt. A mese sok-sok véget érhet, de minden esetben szomorú, tragikus.

A kislány személyisége érdekes a számomra, mert egyfelől vágyik a szeretetre, befogadásra, másfelől vad és független természet, aki igazán egyedül érzi jól magát az erdőben. Nem lehet társadalmi kötöttségek, korlátok közé szorítani, mert az elpusztítja.

Nagyon tetszett!

Idei könyvek

Tavalyról volt két elmaradásom. Belefogtam a Gyűrűk urába, és ebből a Gyűrű szövetségén hamar túl is jutottam, ám a Két torony most kicsit jobban megfeküdte a gyomrom, mint gondoltam. De a végére értem, Frodó és a gyűrű szépen halad Mordor felé. Amúgy nem hittem, de azok a leírások a Holtlápról, és az azt követő utazásról, hátborzongatóan jó volt :) 

A másik befejezésre váró olvasmány Robert Forestertől (Erdész Róbert) A csapda c. trilógia első kötete. Ezt még a férjemmel kezdtük közösen, azonban az élet mindig úgy hozta, hogy alig-alig haladtunk, viszont miután kivégeztem a tornyokat, úgy döntöttem, hogy egyedül folytatom az utazást. Nagyon izgalmas könyv, ajánlom mindenkinek, de ha lehet egy javaslatom, ne esti olvasmánynak vegyék elő, mert úgy felpörgeti az adrenalit, hogy utána én mindig csak pislogtam a sötétben. 

A harmadik könyvet a férjemtől kaptam ajándékba. Az emlékek őre történet folytatása, lezáró kötete, sajnos a 2. részt még nem leltem meg. Az első részt érzem a legjobbnak, de ez szorosan a nyomában van, különösen azért értékeltem, és néha könnyeztem meg, mert egy anyáról szól, akitől elveszik a gyermekét, és hogy mi mindent meg tesz érte, hogy újra vele lehessen. 

A klastrom titka

A büszkeség és balítélet után csalódás, ha önmagához képest nézem, akkor viszont egy kellmes olvasmány. Különösen az az irónina ragadott meg, ami az írónőt szavai szerint vezérelte, hogy némi szatírával mutassa be a kor divatos regénytípusát a gótikus romantikát, bár jobb kedvelem az angol gothic romance kifejezést, mely egész más hangulatot áraszt. 

A fiatal 17 éves "főhősnő" jelleme korántsem makulátlan, ítélőképessége a korához mérten felszínes, és leginkább a könyvélményekre alapoz. S mennyire igaz mindez. Emlékszem mikor kb ennyi idősen olvastam Dumas A három testőr c. epikus művét, és azt hittem létezik olyan férfi mint D'Artagnan. Pedig, ha van is, hát nem őt kívánja egy épeszű nő sem hitvesnek. 

Tetszik, hogy van jellemfejlődés mind a hősnő mind a hős részéről. Aranyos, ahogy bemutatja, hogy Catherine milyen izgatott lesz, mikor megtudja, hogy egy igazi angol klastorma látogathat el, és mennyire le van törve, mikor nem egy kísértetjárta poros, komor épületben, hanem egy kellemes úri birtokon találja magát. 

A magam részéről kimondottan kedvelem a Gothic romance regényeket, de már ezekkel sem tudok teljes mértékben azonosulni. Valahogy ebből az édes bús, a halálsemválaztel szerelmekből is ki lehet nőni. Egyik legkedveltebb ilyen jellegű történetem a Kékszakállú herceg vára, aminek történetét többször elemeztük a férjemmel. És ha nem is mindenben értettünk egyet, abban az egyben biztosan, hogy igen kell legyenek sötét zugaink, ahol a saját árnyaink bújnak meg, és nem kell égő fáklyával bejárnunk a Másik lelkét, felfedve minden gyarlóságot.

Jól elkanyarodtam, de a konklúzió, ha kellemes olvasványra vágyom, Janehez még mindig bátran fordulhatok :)

Lemaradás

E két könyvet olvastam az elmúlt időben, és mindkettő nagy hatást gyakorolt rám. Az egyik, a Selyem, melyet már évekkel ezelőtt kaptam egy kedves barátnőmtől, és valahogy elsüllyesztettem olvasás nélkül az egyik szekrénybe. Néha kutató munkába kezdünk a férjemmel, és ilyenkor ehhez hasonló kincseket lel az ember fia és lánya. 

Rövid kis olvasmány, mégis valóban finom, puha, lágy és szenvedélyes mint maga a selyem. A történet kimodottan lassú, és mégsem vontatott. Ha valaki egy kis nyugalomra vágyik, és van épp pár órája, vegye kezébe és forgassa, nem fog csalódni. 

A másik olvasmány Vekerdy Tamás, Jól szeretni c. könyve, melyet ismét némi szkepticizmussal vettem a kezembe, mert nem kedvelem, a "na majd én megmondom neked, hogy neveld a gyereked" témájú könyveket. Szerencsére csalódtam. A könyv hasznos tanácsok mellett arra bíztatja a kedves szülőket, hogy bízzanak, merjenek bízni a megérzéseikben, abban, hogy ismerik a gyereküket, és meg tudják ítélni számára mi a helyes. Meg meri mondani a tutit a mai magyar iskolarendszer előnyeiről és hátrányairól is. Az olvasó arcába meri törölni, hogy sem a karrier, sem semmi más nem ér annyit, mint a gyerek, az ő lelki és testi egészsége. A legfontosabb, pedig ismét csak az IDŐ, amit Vele, Velük tölthetünk.

Végül néhány idézett gondolat, hátha valakinek kedet csinál:

"A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről, a fent emlegetett életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről."

"Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni."

"Nem az a "jó" vagy "igaz" ember, aki betartja az át nem érzett konvenciókat , mert "így szokás", "mindenki így csinálja"- de nem is az, aki, mondjuk, divatból minden ellen lázad. Hanem: a belső vezérlés, a gondolatok, érzések és viselkedésmódok

önmagammal való azonossága, hitelessége az igazi érték, amely ahhoz a szabad személyiséghez vezet el, aki a másik ember épp ilyen szabad személyiségét és ebből fakadó jogait is tiszteletben tartja."

 

"Aki önmagában erősen áll. Aki magát - mindenestül - elfogadja. 

A gyenge nem élheti át. 

A gyenge diktátor. 

A gyenge terrorista. 

Az erő kultuszában - a folytonso "harc" kultuszában - él, mert ő gyenge... Nem engedheti meg magának a másik elismerését!  Nem élvezheti a másik másságát. Mindenki - és minden legyen olyan, mint én vagyok. A többi fenyegető. A többi ellenség. Csak akkor nyugszom meg, ha az egész világ körülöttem: én. (Mert belül nem vagyok meg! Ott - ahol lennie kellene - hiáényzik az énmag.)"

 

Idei második

Idei első

Még karácsonyra kaptam, és gyorsan neki is fogtam olvasni :)

Vers mára

Tóth Árpád:

Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

A könyvek

Ezt a rövidfilmet mindenkinek ajánlom. A magam részéről nem bírok betelni vele. Évekkel ezelőtt láttam, de még mindig megértint.

BÚÉK és miegymás!

Nos, akkor itt is, ezúton is boldog új évet mindenkinek! 

Elképesztő, hogy még csak most kezdtünk bele a fejvesztett rohangálásba a karácsonyi ajándékok után, csak most főztem egy giga vajling káposztát, csak most durrogtak a illegális petárdák, és íme, máris elment 12 nap a januárból, 2014-ből. 

Tavaly, itthoni támogatással, elhatároztam, hogy megteszem a lehetetlent, nem idegesítem fel magam Karácsonykor. A család legnagyobb büszkeségére, meglepetésére stb stb egészen jól sikerült a dolog. Csak két félét főztem, csak egy sütit sütöttem, a beiglit megvettem készen. Nem kaptam fel azon a vízet, hogy csak 24-én délben vettük meg a fát. 

Aztán az ünnep szépen element, néha voltak pillanatok, mikor meg is értintett, de nem sokszor. Utaztunk vidékre anyósomékhoz, voltunk Sárospatakon, gyönyörű az a vidék. 

Anthyontól kaptam új Dragonlance könyveket, imádom! Őt is a világot is, néha szinte ottfelejtem a lelkem azon a helyen. 

Volt szerencsém végre megnézni a Hobbitot moziban. Sokan szidják, és érthetően. De én valahogy azzal is úgy vagyok, mint a DL könyvekkel. Szeretem azt a világot, jó néha csak szájtátva barangolni benne, élvezni a fényt és a sötétséget. Néha kívánom, bárcsak itt a mi világunkban is minden ennyire egyértelmű legyen, mint ezekben. 

Ami még nagyon érdekel, és eddig kimaradt az a Frozen és a Catching fire, de majd csak összejön az is. 

A szilveszterrel már más volt a helyzet. Bármennyire öltöztünk be, sétáltunk, volt nagy tüzijáték nézés, de semmit nem érzetem az egészből. Kellemesen telt, de ennyi. Beni az utolsó fél órában dőlt ki, nem hittem, hogy eddig bírni fogja.

Azóta meg... rohanás, minden nap... Néha szoftverfejlesztési tankönyvet olvasok, néha DL-t, néha pályázatokat. Csak győzzem! 

A végére pedig itt egy idézet a Mestertől:

"Bow to others in reverence and respect, but never in slavery!"

Könyvek

Kiolvastam a Boltkóros babát vár című "alkotást", hááát ezek után nem nagyon izgat az alapkötet. De kis nyálas valaminek jó volt az Őslénypark után. 

Ezt követően végre kiolvastam az Égi éj könnyei című DL kötetet, ami nem okozott csalódást. 

Most olvastam

 1. A láthatatlan kisgyerek: nem mindennapi kis mesék, néhol borzongató, néhol tanulságos. Nagyon élveztem. 

Most abszolút igaz, hogy nem erre számítottam. Aki látta a filmet, és az alapján fog neki, hát … meg fog döbbenni Szerintem jó értelemben túlteng a könyvben a tudományoskodás, és pont ezért érthetőbb volt a koncepció. Külön érdekesség, hogy a film után meglepő, hogy egész mások maradnak életben… 

"God creates dinosaurs, God kills dinosaurs, God creates man, man kills God, man brings back dinosaurs.” 

― Michael Crichton

Esti zene

Kiolvastam A láthatatlan kisgyerek c. könyvecskét, nagyon aranyos! Ajánlom mindenkinek!

És íme, egy régi-régi zene, amit imádok azóta is <3 br="">

Súlyos hiányosságok :)

Idén nyáron három könyvet volt szerencsém olvani. Egyfelől végigrágtam az Éhezők viadalának trilógiáját (a második két kötetet immár angolul) és a Büszkeség és balítéletet. Az elborult posztapokaliptikus világból már szinte felszabadító volt Jane Austen kori romatikába csöppenni. Igen még mindig végtelenül vágyom, imádom és lelkesedem a romantikáért! Szép abba a hitbe ringatni magam, hogy réghen ez így ment, hogy férfi és nő között lehetett ilyen mélységesen bájos kapcsolat. 

Dorian Gray arcképe, avagy a gótikus irodalom mennyire igaz a XXI. században

Az idei 4-diket kedvenc férjemnek köszönhetem! Vannak könyvek, amiknek rosszabb a híre, mint a tartalma :D ez is épp olyan. Egy élmény volt! A történetet szinte mindenki ismeri, azonban nagyon sokat rosszul értelmezik... úgy gondolom felvehetnék a kötelezők közé, mert érdekes jellemrajz, és a mai ember számára is tartogat értékes gondolatokat. Íme egy kis idézet, egy kis hangulat:

"Kevesen akadnak közülünk, kik néhanapján föl nem riadtunk virradat előtt, akár ama álmatlan éjszakák után, melyeken majdnem beleszerettünk a halálba, akár a borzalom és babonás gyönyörök éjszakái múltán, mikor a gyvelőnk kamráin magánál a valóságnál is rettenetesebb kísértetek suhannak, tele azzal a friss élettel, mely minden különösben ott leskel, és örökkévalóságot biztosít a gót stílnek is, mivelhogy ez
a művészet valóban jellegzetes művészete azoknak a lelkeknek, kiket megzavart az álmodozás nyavalyája. Fehér ujjak motoznak a függönyökön, mindig határozottabban, s reszketni látszanak. Fekete, lidérces formákban néma árnyak lopakodnak a szoba sarkaiba és ott leguggolnak. Künn madarak rebbennek a lombok közt, vagy munkájukra sietők zaja hallik, vagy sóhajt és zokog a lankákról lejövő szél, mely körüljárja a hallgató házat, mintha félne fölkelteni az alvókat , de azért az álmot mégis ki kell hívnia bíbor barlangjából. Egymásután lebben föl a fátyolok vékony, sötétes hálószövete, és a tárgyak fokonként kapják vissza alakjukat, színüket, mi pedig figyeljük, hogy formálja vissza a világot a hajnal ősrégi módszere szerint. A vak tükörbe ismét beleköltözik az alakos élet. Az eloltott gyertyák ott állnak, ahol hagyták őket, és
mellettük van a félig fölvágott könyv, melyet lapozgattunk, vagy az alélt virág, melyet a bálban hordtunk, vagy a levél, melyet féltünk elolvasni, vagy nagyon is sokat olvastunk. Úgy látszik, hogy semmi sem változott meg. Az éjszaka valószerűtlen árnyaiból visszatér a való élet, melyet ismertünk. Ott kell elkezdenünk, hol abbahagytuk, és akkor úrrá lesz rajtunk az a rettenetes megérzés, hogy egyforma szokások fáradságos körtáncában szükségszerűen tovább működik az energia, vagy vad vágy ragad meg bennünket, vajha egy reggel szemünk más világra nyílna, mely örömünkre újjáalakult a sötétben, olyan világra, melyben a tárgyaknak új alakjai és színei volnának, megváltoznának, vagy más titokkal találkoznánk, egy új világra, melyben a múltnak kevés vagy semmi helye sem volna, vagy legalább nem élne tovább a kötelesség vagy megbánás öntudatos formájában, mert még az örömre való gondolásnak is megvan a maga keserűsége, még a gyönyörre való visszaemlékezésnek is megvan a maga fájdalma."

3. immár angolul a Futótűz

Idei harmadik olvasmányom, az Angliában beszerzett, Catching fire, melyet magyarul Futótűznek fordítottak... A könyv nem maradt el a várakozásaimtól, bár az elsőhöz képest jóval lassabb, s csak a végén pörögnek föl az események, akkor viszont szinte már a követhetetlenségig. De megéri, ismét van benne dráma, vér, szerelem (és még mindig nincs rá ötletem, melyik lesz a győztes befutó pasi). Pedig bármennyire is fáj, de tudom előre ezt a szerelmi háromszöget a végére fel illene oldani... Megyek ebédelni, mert számítógép függőséggel lettem ismét vádolva :)

És visszatértem.  Mivel senki előtt nem szeretném lelőni a poént a könyvvel kapcsolatban, csak annyit fűznék még hozzá, hogy idén jön a film ebből a részből is, amit érdeklődve várok... azzal a megkötéssel, hogy a filmadoptációs sosem adják vissza a könyv hangulatát, legfőképp az ilyen E/1 személyben írtak esetében nem. 

Crysania's Tears

Fighting your nightmares
Wrestling with your fears
Sacrificing everything for you

Burned and tortured by the demons of your soul
Covering you with my self
So that no harm may come to you
I use my love to protect you
Give my soul to be with you
But you do not love me
For your only love is your magic
Your power is your only passion
Yet I can't get you out of my head
Your soft velvet black robes
The burning heat that radiates from you
The soft smell of rose petals, spices, and decay

The piercing gaze of thoughts golden hourglass eyes
The smooth, gold-tinted skin
Your thin, blood stained lips
And then I see the truth
When my eyes can see no longer see

I see my failure
I see my naive ness
And then a single tear finds it's way out of my sightless eyes

Now I look into my mind
And relive every moment
But even so
I would have done it all over again

And I realize that sometimes I meet you in my dreams
And as I look back I wonder
Did I ever have a place in you heart 

Innen idézve