"Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet,
legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis
megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót,
türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad
neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül
szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát,
de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy
távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld,
olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj
vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás
megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat.
Megtisztítson."
Csitáry-Hock Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése