De köztünk a legbátrabb ember is fél önmagától. A vadember öncsonkítása
tragikusan él tovább abban az önmegtagadásban, amely korlátokat szab
életünknek. Meg vagyunk büntetve azokért a dolgokért, melyeket
visszautasítunk. Minden impulzus, melyet megfojtani igyekszünk, ott
tenyészik a lelkünkben és megmérgez minket. A test vétkezik egyszer és
végzett vétkével, mert az akció a tisztulás egyik módja. Semmi sem marad
meg belőle, csak egy gyönyör emléke vagy egy megbánás gyönyöre. Az
egyedüli módja, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha megadjuk
magunkat neki. Állj ellent neki és a lelked belebetegszik a vágyódás
után, amitől maga tiltotta el magát, az epekedéstől az után, amit
szörnyeteg törvényei szörnyeteggé és törvénytelenné tettek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése