Van az, amikor visszasírod a szürke hétköznapokat... hm ma is egy ilyen nap van. Pedig minden jól indult. Kicsit borongós az idő, de sebaj, mert egész héten ezt vártam, hogy végre mehessek táncolni. Van, hogy szembe kell nézned a démonjaiddal, és van, amikor azt hiszed már nem tudnak megrémíteni, megsebezni, és aztán egyszer csak ott van, és nem tudsz mit tenni. DE valahol úgy érzem én ma mégis győztem, mert nem maradtam, nem tettem ki magam egy "élménynek", ami után nem alszom, nem vagyok nyugodt, bármi más, hanem felálltam és kijöttem. Régen még még ott maradtam volna mert a kedves kért, ugyan csak ezt, vagy azt nézd meg. Maradtam, és féltem, sírtam és fájt minden. De ma már volt elég erőm felállni, és kijönni, azt hiszem a megkönnyebbülés, a felismerés, hogy ezt minden következmény nélkül megtehetem, ez fakasztott könnyekre. De ettől még az élmény itt van velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése