1 hónap

Bizony, bizony!!! A kislányom már egy hónapos, elképesztő mennyire szalad az idő!!! Ezt a képet neki szeretném küldeni :)

Újabb filmek!

Még anno első nagy szerelmem ajánlott egy filmet, amit potom 10 év után sikerült is megnéznem, ez nem más Craft, azaz szép magyarul Bűvölet c. film. Alább itt egy kis ízelítő a zenéből. Magáról a filmről azt tudom elmondani, hogy a maga nemében hangulatos, de e végén nekem a kukacos bogaras rész nos az fúúúúj. Nem bántam meg, hogy megnéztem :)


A következő, amit említésre méltónak tartok, az a Gru, eredeti címén Despicable Me. Kellemes egyestés animációs film, nem mondom, hogy a kedvencek közé emelkedett, de egyszer mindenképp ajánlott. Főképp mert a zenét Hans Zimmer bátyó írta.


Más:
Kislányom immár három hetes, és nagyfiam elballagott a bölcsiből, igen már ott is van ballagás. Kapott szép kis tarisznyát, és volt egy helyes kis ünnepség is. Aki néha jár békáson az talán már találkozott a mi helyi utcazenészünkkel, itt most nem arra a pár másik kontárra gondolok, akik önkritika nélkül rontják a levegőt, és mímelik a zenélést. Az illető, valóban tehetséges, mindig örülök, ha hallhatom, hogy játszik. A férjem már csak úgy hívja "a barátod". Hát messze nem mint férfi vonz, de a hangja hihetetlen jó és mellé még gitározik is. Ami miatt ezt leírtam az az, hogy arra a bizonyos bölcsödei ballagásra őt hívták el, hogy zenéljen a kicsiknek, és szuper jó volt! Látszott, hogy barátunk készült a műsorra, és nem tartotta méltóságán alulinak táncolni, gitározni a gyerkőcöknek, anélkül, hogy ez kínos lett volna. Persze az én fiamat nem ez érdekelte, de ő már csak ilyen renegát.

Ezen kívül a héten megkértük lányom leendő keresztszüleit, hogy vállalják ezt a nemes posztot. Sajnos azt még nem tudom mikor tudjuk szerét ejteni a névadónak, de majd csak összehozom azt is :)

Nos egyenlőre ennyi, most pedig élvezzük tovább a kint tomboló vihart...

Itthon!!

Nos, egyesek szerint már olyan rég nem írtam, hogy a végén elfelejtem a részleteket :) Azt hiszem vannak események, amiket talán sosem felejtünk el, és halálunk után is valahol a kozmikus tér közepén fognak lebegni ezek a gondolatfoszlányok, emlékek.
Akkor azért röviden, május 30-án 12 órakor megszületett kislányom 3600 grammal és 53 centivel. Ismét csak bebizonyosodott számomra, hogy kiváló orvost választottam, aki szakmailag mindent megtett értem, ezúton is köszönet neki!
Mindössze 4 nap kórház után hazajöhettünk, aminek most is nagyon örülök. A baba csodás, kedves és szép, csak épp éjjeli bagoly mint a testvére volt. Remélem erről hamarosan leszokunk és mindenki alhat éjjelenként, de legalábbis 3 összefüggő órát.
Hozzátenném, miközben e sorokat írom, a kislányom itt ül az ölemben, itt hajlandó aludni, az ágyban nem...
Szerencsére a fiam nagyon jól, és aranyosan viszonyul a hugihoz. Bevallom nagyon féltem az ő találkozásuktól és minden erőmmel azon leszek, hogy köztük zavartalan, jó viszony alakuljon ki. Persze a kisebb viták elkerülhetetlenek, de fontosnak tartom, hogy a tesók legyenek jóban, és abban egészen biztos vagyok, hogy ebben a kérdésben rengeteg múlik a szülőkön.
Habár tudom, hogy utálná ezt olvasni (valószínűleg sosem fogja), de szeretném megköszönni a férjemnek is mindazt, amit a baba születése előtt és óta tesz értem. Hogy hagy aludni, felkel a másikhoz, elviseli a hisztirohamokat stb.

Filmélményben sem szűkölködünk, hiszen szoptatás alatt, illetve éjszakánként az ember lányának van ideje nézelődni.
Nos megnéztem a Serendipity c. romantikus filmet, ami naaagyon aranyos, illetve a Gorilla bácsit, amit ki is hagyhattam volna.

Ó, igen és megvan a következő könyv, elolvastam ÚJRA a Harry Potter és a bölcsek köve c. kötetet. Nem tudom ez igazából beleszámít e a listába, de hát a Távoli tűz is ismert volt már.

Végül egy kis éji zene a Serendipity-ből.

Wow!!! 8. és már csak 4 nap

A nyolcadik könyv gyorsan ment, de valóban nem egy hosszú mű. Bevallom kis csalódás ért. A Távoli tűz hatalmas élménye után ez kissé meglepett. Valahogy az előző kellően ködösen, misztikusan lett befejezve, nem kellett nekem ez a fajta pont az i-re. Erőltetettnek éreztem. Sőt igazából fájt például az Enit szál ilyen jellegű befejezése. Jobb lett volna a "boldogan éltek míg meg nem stb". Valahogy kicsit olyan lett a vége, mintha ezt az embert, az univerzum tényleg mindig a legmeredekebb helyzetek elé akarná állítani.
De azért ezek utána kíváncsi vagyok az Ellenpontra.

Lehet most már nem írok a szülésig, utána meg nem tudom mennyit és hogy lesz időm. Bevallom félek tőle, de azt hiszem bolond is lennék ha nem tenném. De azért nagyon boldog vagyok, és nagyon várom. Remélem a kisfiam is jól veszi majd az akadályokat, tudom, hogy neki sem lesz egyszerű. Nagyon szeretem őt, és tudom, hogy hosszú távon egy tesó nagyon jót tesz az ember lelkének. Bízom benne, hogy ők ilyen jó tesók lesznek, bár ennek nagy része talán tőlünk, szülőktől is függ.

A hetedik, és már csak 7 nap!

A hetedik jelen esetben nem a hét főbűnre építő szuper thriller, hanem az idén kiolvasott hetedik könyvet jelenti, mely jelen esetben Zsoltos Péter: Távoli tűz c. műve. Már írtam korábban, hogy ez nem az első, s bizonyára nem is az utolsó alkalom, hogy felfedeztem Avanát, ezt a csodásan gazdag, mediterrán várost. Végigkísértem Gregor Man, geológus gondokkal, kalandokkal, kihívásokkal teli évtizedeit a Tau Ceti egyik bolygóján. Jó úgy olvasni az emberiségről, mint "az Idősebb Testvérekről", akik bölcsességükkel segítik a fejletlenebb civilizációt, de miért van az az érzésem, hogy mindez csupán ábránd. Amellett, hogy imádom Zsoldos stílusát, a könyv hangulatát, sokszor elfog az az érzés, mint mikor Jókait olvasok, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Mint oly sok más könyvvel, ezzel is édesapám ismertetett meg, szinte hallom, ahogy felolvassa, s mivel a könyv E/1 személyben íródott, könnyű hozzáképzelnem az ő hangját, ezáltal Gregort úgy látni, ahogy őt. Természetesen itt most nem a személyiségre gondolok, mert a két ember teljesen más, de a közös bennük az az, hogy az emberiség tudását tovább kell adni, az értékeket tovább kell adni, legyen szó a gyermekeinkről, vagy alattvalókról. Apa is vonzódott a mediterrán kultúrákhoz, sokszor vitt minket nyaralni "A tengerhez", mely általában az Adriát jelentette, és sosem bántam meg!
Sajnos Görögországban még nem volt szerencsém látni, mégis ha Avanára gondolok megjelennek előttem a fehér sziklákból épült házak, a kék tenger, a kikötők olajos, hal szaga, ami keveredik a tenger sós illatával.
Furcsa, most, hogy napokon belül megszületik a második kisbabám egyre többet gondolok arra, most már az én, és a férjem feladata lesz az, hogy a Tudást átadjuk, és jó munkát kell végeznünk, mert ugyan az iskolákban számos dolgot bele tudnak tölteni az ifjúság fejébe, azonban az igazi értékeket a gyermekek a szüleiktől kapják, és ez nem kis felelősség. Tudom, most még évekig nem lesz lehetőségünk arra, hogy olyan messzire utazzunk, mint az Adria, de már nagyon várom, hogy elvihessem Őket is oda.
Úgy látom elég keveset írtam a könyvről magáról, de talán nem is baj, mert a történetről, melyről szól nem érdemes írni, el kell olvasni. A hangulatát próbáltam megfogni, ami szintén lehetetlen, hiszen az én esetemben számos emlék fűződik hozzá a múltból, melyek miatt lehetetlenség tőlem azt várni, hogy objektíven írjak róla.
Számomra a legfőbb tanulság így harmadik olvasatra, hogy Embernek lenni, és maradni nehéz, az értékeket megőrizni, és átadni nem könnyű, és még így is meglehet, hogy a "tanítványok" nem jó célokra használják fel az általunk közvetített tudást. De mint jelenleg ismert egyedüli értelmes létformának, kötelességünk, hogy megőrizzük, továbbvigyük az értelem tűzét, és kellően, higgadtan bölcsek legyünk ennek átadására, ha eljön az idő.

Újabb filmélmények!

Audrey Hepburn
Két film is van, amit volt szerencsém látni az elmúlt időben Tőle. Az egyik a Mókás arc (Funny Face) és az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s). Mindkét film magával ragadó, és hangulatos. Néha megdöbbentett, hogy ennek a hölgynek mennyi arca van. Bár a Mókás arc esetében nekem egyértelműen a My fair lady jutott eszembe, hiszen hasonló módon megváltoztatnak egy nőt. Illetve Az ördög Pradát visel c. film ősi változata lehetett.
Ezzel szemben az Álom luxuskivitelben már egész más tészta. Egyfelől könnyed, játékos, másrészről elképesztő drámai feszültségek érezhetőek benne. Teljesen őszintén e második nem nyűgözött le, de nem bántam meg, hogy rászántam az időt.



Ezen kívül végre megnéztem az Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia) c. filmet. A főcímeket gondolom mindenki mindhárom film esetében ismer, maximum azt nem tudja, hogy ez az. Ez a film is lenyűgöző, de megéri a fáradságot. Mindig lenyűgözött a keleti világ filozófiája, gondolkozásmódja. És érdekes ezzel szembe állítani az európai gondolkozásmódot. Ami különösen tetszett, hogy egy fiatal férfi, aki tele van becsvággyal és szenvedéllyel, hogy képes megtörni a harcokban, hogy képes rádöbbenni arra, hogy vezetőnek lenni nem is olyan könnyű, főleg úgy, hogy sosem tudhatjuk valóban vezetők-e, vagy csupán bábjai másoknak.

TRON

Egy kis zene :)


Majd az eredeti film 1982-ből. Nem vagyok kocka, de ajánlom!


És íme az új film. Fenntartásokkal, de ez is nézhető.